Ez a valóságtól elemelkedett ember nem észlelte, hogy nem kocsmában van. Se nem étteremben, operabálban meg pláne nem. Elegáns óhajtott lenni a lelkem, aztán kijött belőle a kapanyél.
Ez a valóságtól elemelkedett ember nem észlelte, hogy nem kocsmában van. Se nem étteremben, operabálban meg pláne nem. Elegáns óhajtott lenni a lelkem, aztán kijött belőle a kapanyél.
Várjuk már, hogy mikor lőnek egymásra, és ebben a felfokozott állapotban nagyon sokan alapvető hibába esnek. Simicska lassan már Robin Hood lesz a szemükben, és feledik, hogy egy éve még ő szipolyozta az ország csöcsét oly hathatósan, mint most a Lőrinc, csak legecizte magát, és így járt.
Megtudtuk végre, hogy igaza volt OV-nek, amikor a történelem lapjaira illő kijelentést tette láblabdásaink Európa bajnokságra evickélése kapcsán, miszerint: Na, ugye!
Hiába, ha olyan hoppmesterek vannak a szütyőben, mint az Árpi, aki meg mindeközben Ibizán rázta a lottyadt seggét egy egész ország örömére, minden megtörténhet, és mint kitetszik, meg is történik.
Mindezekből rá kellett jönnöm, hogy ők jótét lelkek, akik arra esküdtek föl, hogy szórakoztassák a búba borult magyarokat. Más fölfejtése ennek az egésznek nem lehet, hacsak az nem, hogy ősbarmoknak néznek mindenkit. Talán még ez a megoldása a földöntúli titoknak.
Úgy kellenek ezek, mint egy falat kalács, amelyet habonyárpi nyújtani tud, mert ő lesz ennek az egésznek az atyaúristene. Gucciban hordja majd a kvesztorból megmentett lóvét, ám az egész hóbelevanccal egy aprócska baj van csupán: nem lesz, miről szóljon a harsona. Hogy ez a hely a lehető világok legjobbika, azt nem lehet a végtelenségig ragozni, meg a pitypang sem nyílik örökké.
Úgy érezhette magát ekkor az egyszeri állampolgár, mint a kommunista mesék gyereke, aki a kirakat üvegén keresztül bámulja, amint a dagadt gazdagok két pofára tömik magukba a krémest a fűtött cukrászdában, neki meg kuglerre sem telik.
Legutóbbi hozzászólások