augusztus 2013 hónap bejegyzései

Ez van: már régen megépült

Már régen megépült, most éppen arat. (Csak esik az eső.)

Posted in Egyéb
Tags: ,

Hajnali „sk” démonok

Hallgatom a csendet. Most, hogy világos van, a madarak is elhallgattak, pedig most jól jönne, ha ordibálnának.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Végig, mindig velük

Ezt nem bírom. Még bele fog esni a vízbe, nagyon kihajol.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Most lett vége

Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Nem unják a rezsiballasztot

Hülye egy manus vagyok, ez alapvetés, mert már miért is ne kerestem volna fel a Fidesz honlapját.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Csörtet az élet: kezdődik a suli-buli

A „nemes cél” érdekében bevállalják, hogy egyes iskolákban igazgató nélkül vegye kezdetét a tanév.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

A hegedős

Esküszöm, nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Az állam nem mi vagyunk

“Én elmegyek, de az állam örökre itt marad.”

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Nekünk Mohács kell

Az Unió hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Nemzeti lobotómia

Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Legutóbbi bejegyzések