Habony volt anyósának lakásában lafogtak a Szépművészeti Múzeum képei háromszázmillió forint értékben, darabonként tizenötezer per hó bérleti díjért. Ebben van mai világunk foglalata. És még sok is az a tizenötezer. Netán csődbe jutnak a katonák.
Viszont adni kéne valamit a látszatra, de már ez se megy. Vagyonbevallásokkal ideig-óráig fent lehet tartani a templom egere nimbuszt, csak hát fölösleges. Előbb utóbb kiderül, hogy elfelejtettünk egy szobát. Ötven milliót vagy egy milliárdot. Ezek nem tételek az új honfoglalás korszakában.
És nem is a pénz, hanem a tempó. Hogy lehet. Hogy ezt is lehet. Nincsen rosszabb a frissiben milliárdossá avanzsáló emberszerű tüneménynél. Miközben a lé közepén csücsül, és nézi guvadt szemekkel, hogy jé, ez is az enyém, már azt sem tudja, honnan jött, hogy merre tart, azt meg végképp.
Mindenféle hülye táskákat vesz össze nagy pénzekért, meg órákat. Meg öltönyöket. A föld, a ház, a lakás az nem látszik, az csak úgy ott van a nyilatkozatban, és nem mutatja az alattvalónak, hogy bekaphatod kishaver, rossz lóra ültél. Ezek volnánk mi, kilencmillió kilencszázötvenezren.
Aztán nekilát újságokat meg tévéket gründolni, hogy bemutassa, a talpai egymáshoz érnek. A festményeket is szereti, ha nem kölcsönöz a múzeumból, akkor csináltat magáról, és elfelejti kifizetni. Majd megajándékozza a feljebbvalót egy portréval. Ha itt flangálna Michelangelo, megvenné. Kilóra.
De hogy nekünk kelljen elszenvedni, ahogyan az új nemesi osztály kitermeli az első generációt, ez nem van jól. Ez a folyamat büdös, és mi szagoljuk. Ott ücsörög Ibizán, ott alszik a parlamentben. Ott van minden kilométerkőnél, és fertőz.
Tegnap elmentem a kisboltomba, ahol még rántott csirkemájat is kapni elvitelre, ami jó, mert sok benne a vas. Nem azt vettem, hanem zsömlét, viszont mellettem állt egy mókus, aki kenyeret vásárolt csupán, és a visszajárót nem kérte. A boltos kisasszony úgy nézett rá, mintha Hrabal alkotta volna.
Én is. Ez a valóságtól elemelkedett ember nem észlelte, hogy nem kocsmában van. Se nem étteremben, operabálban meg pláne nem. Elegáns óhajtott lenni a lelkem, aztán kijött belőle a kapanyél. Ez történt velem tegnap, ez történik velünk drága társaim.
Vélemény, hozzászólás?