Kitiltás, bezárás

Kilenc évvel ezelőtt Balog Zoltán még miniszter volt, és a csudálatos nevű Emmit vezette. Annak idején épp a közepén voltunk az utóbbi száz év legsikeresebb tíz esztendejének, de annyira, hogy Balog minisztériuma kiadott egy szótárat dolgozói számára azokról a lexikákról, amelyeket nem ajánlatos használniuk. Ezek között szerepelt többek között a mélyszegénység is, ami helyett a rászorult szót ajánlották, holott a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

Mint emlékezhetünk, ekkor lett tilos a stadion szavunk is, amely helyett a fedett sportlétesítmény volt az előírt, ami is azt mutatja, hogy a Fidesz szómágiát igyekezett alkalmazni, miszerint, ha valaminek nem ejtjük ki a nevét, az nincsen is. Egyszerű, atavisztikus módja ez a valóság eltüntetésének, voltaképp közel áll a totemista vallásokhoz a tabuk felsorolásával, ehhez csak háncsszoknyában kell elképzelnünk Balogot, és készen is van.

De hol van már Balog, hol a tavalyi hó és az Emmi. Ez egy teljesen új világ azóta régi ösztönökkel, a Fidesz semmit nem tanult és nem is fejlődött, a módszer ma is az, hogy amiről nem beszélünk az nincsen is. Egy sajátos buborék képződik így, amelyben permanens a boldogság, a kerítés kolbászból van, voltaképp a tökéletes társadalom mindjárt készen is volna, ha nem zavarnák meg oda nem illő elemek, mint mondjuk a hajléktalanok például.

Igaz, hogy a párhuzamos univerzumok egyikében, amelyben éppen Rétvári Bence él, nincsenek ilyenek, ellenben viszont Szentkirályi Alexandráéban meg igen, úgyhogy ennek a kettőnek minimum meg kellene egyezni az igazságról. Mert amíg Rétvári horizontját valóban nem érik el ezek a szerencsétlenek, a hadügyminiszternéét meg igen, ő azonban ki akarja pucolni őket a világból, hogy, miként fogalmazott, ne kelljen ugróiskoláznia.

Mégpedig a szerencsétlenek vizelete miatt állítólag, amivel a hozzá hasonlóan lelketlen és érzéketlen organizmusokat lehet, hogy maga mellé tudja állítani, a probléma megoldása azonban nem ez. Nem az, hogy télen kizavarjuk őket a mínuszokba, a Fidesz azonban ennyit tud. Egyrészt kriminalizálja őket, másfelől pedig el akarja tüntetni a társadalom szeme elől, hogy megmaradjon a rózsaszínű buborékja vaníliaillattal.

Amúgy nem tudjuk, a hadügyminiszterné látott-e már közelről hajléktalant, és ezzel párhuzamosan afelől is kétségeink vannak, hogy valóban ugróiskolázott-e aluljáróban, ahogyan állítja. S amikor ilyen kétségeink támadnak, akkor annak a meggyőződésünknek adunk hangot, nem akart ő mást csinálni, csak uszítani ellenük a keresztényi szeretet nevében a kaszinós milliárdjai bűvöletében. Hogy szaralak, az egyértelmű, de most a módszertan az érdekes.

A letagadás és eltüntetés, ahogyan Magyar Pétert is ki akarják tiltani például a gyermekotthonokból, mert olyan képeket mutat, amiről amúgy a többségnek nincsen tudomása, de annak bizonyítékai, hogy nem olyan körülmények között vannak ott a gyerekek, ami megfelelne egy civilizált társadalomnak. Ám nem a körülmények a baj, hanem az, hogy kiderültek, s nem a Fidesz a bűnös ezért, hanem, aki megmutatta, azaz, Magyar.

Olybá tűnhet egyébként, hogy sok gondunk közt ezek tán a legkisebbek, de valljuk azt a nem is tudom, kitől származó gondolatot, hogy egy társadalom minőségét az mutatja meg, ahogyan az elesettjeivel bánik. Ebből a szempontból – is – Magyarország tehát megbukott, illetve a kontroll nélkül másfél évtizede uralkodó Fidesz, de voltaképp ezzel sem mondtunk sok újat, csak árnyaltabbá tettük az aljasság képét. (Vö.: Iványi).

Lehetne még nagyon hosszan sorolni az annyit is érésről kialakult elméleteket, nem vagyunk azonban kellően szép lelkek a dráma leföstéséhez. Ezért folyamodunk J. A. polgártárshoz szépségeiben, miszerint „aki szegény, az a legszegényebb”. De társadalmunknak az a része, amelyik éppen csúszik le az aluljárók színvonalára, még ők is megvetik a náluknál szerencsétlenebbeket, míg ott nem találják magukat, de akkor már késő lesz.

Várj a sorodra, előbb-utóbb meghalsz te is – zárjuk a mai evangéliumot emlékeink szerint Schopenhauerrel (bár nem biztos), ám, ha már szóba került, Szentkirályi figyelmébe ajánlanák a filozófus gondolatait arról is, hogy nincsen joga ürücombot zabálva a szegények fölött ítélkezni, így nagyon hasznos volna az ugróiskolás álmait másnak előadni, mert meg fogunk haragudni rá. Bár, ha belegondol az ember, ezen már rég túlvagyunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Kitiltás, bezárás
  1. Yeti szerint:

    Valahogy nekem egyre a Titanic mentőcsónakjai jutnak az eszembe.
    Ha a további belekapaszkodókat nem verték volna agyon az evezőkkel, akkor mind ottpusztultak volna.
    A több évtizedes elhanyagoltság miatt Titanic lett az országból.
    Aki belefért valami mentőcsónakba, igyekszik a hideg vízbe fojtani a túlélni vágyó többséget.
    Erkölcs, elvek, egyéb nyavalyák már nem segítenek.

    • Ultron szerint:

      Itt annyiban más a történet, hogy ezen a Titanicon minden utasnak külön mentőcsónakja lehetne, ha nem baszták volna el a rávalót luxusjachtokra, amin 2-3 féreg terpeszkedhet, miközben körülöttük százezrek fuldokolnak.

      • kovacs_ugynok szerint:

        Igen. Kecskére káposztát, bűnözőre közpénzt…

      • Yeti szerint:

        Külön mentőöve sem lehetett volna, nem hogy mentőcsónakja.
        De azért sokkal jobban is élhetnénk, ha nem ennyire gombatenyészet lenne.
        De az volt már a gengszterváltás idején is, így aztán megfelelő ideje volt egyeseknek többet rabolnia, mint a brit királyi családnak évszázadok alatt.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    „az utóbbi száz év legsikeresebb tíz esztendeje”

    Az a baj, hogy nem úgy értitek ahogy a hatalmat bitorló, putyinbáb tolvaj banda érti. Minden szava igaz. Csak nem a magyar állampolgárok, hanem a maffia szempontjából. Degeszre lopták magukat közpénzből, amit az EU és a magyar adófizetők hordtak össze. Azért, hogy jobb legyen az országban az élet. Hát nem lett. Cserébe még ki is oktatnak, hogy nem a zsömle kicsi? Csak azt lehet, aki hagyja… 🙁

    Mennyire jó lett itt az élet egyeseknek. Például, aki 35 évre kapta koncesszióba az autópályákat. Mindjár meg is emelte a díjakat, legyen pénz lóvéra. Ausztriában jövőre €104 lesz az éves autópálya díj.

    Magyarországon, pillanatnyi(!) árfolyamon, €144 az éves???? De lehet ebben is „utolérjük” Ausztriát 2025-ben. Ami azt jelenti, hogy ha itt is €104 lenne az éves matrica ár, az 570Ft/€ árfolyamot jelentene? Elérhetetlen? Koránt sem az, az orbán maffia csípőből meg fogja oldani. Főleg, ha azt is megoldották, egy kanyi cent se jöjjön az országba az EU-ból. Már ott is tudják a magyar mondást, kecskére káposztát, bűnözőkre EU-s pénzt… 🙁

  3. polyvitaplex szerint:

    Csókolom, ha nem tetszett volna visszalépni, hanem hagyni tetszett volna, hogy megválasszuk főpolgármesternek, akkor most nem kétes eredetű folyadék az aluljáróban.
    De hát vissza tetszett lépni. Így most várnunk kell a következő választásig, hogy megválaszthassuk.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Szerintem ez is a Karácsony műve. A gazember libsi Soros ügynök portalanitja a járdát az ugróiskolazó hölgy elött.
    Jaaj , hogy mekkora karikatúrat lehetne rittyenteni ebből..🤣🤣

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum