február 2014 hónap bejegyzései

Orbán most bányászni akar

Azt, aki megakadályozta egy új, korszerű szenes erőmű építését Berentén, és ezzel a lépésével kivégezte a borsodi szénbányászatot, Orbán Viktornak hívták.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Paks zöldben, ez sem jó

Madarakat gyilkol a világ legnagyobb naperőműve.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Létállapot 2.0 október, kiderülések hava

Lehet, hogy Putyin szerepére kényszerülök, persze, csak ha a helyzet úgy kívánja.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Közmunkások Fidesz szorításban

Július óta használja őket a párt, lebuktak. Mégis van.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Tényleg? Viktorom, galambom!

Sok jóra már nagyon régóta nem számíthat az ember, amikor Orbánbasi, a gémeskutak géniusza évet értékel.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Végre, de úgyse lesz semmi

Orbán politikusi tevékenységéből származó bevételei nincsenek arányban az ő és családja elmúlt 24 évben felhalmozott vagyonával.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Rizsa az van

A nemzetvezető most épp Kínában van, ott osztja az észt.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Régebben fociztam

Asszem ezt az egész négy évet le kéne fújni komolytalan és felelőtlen játék címen.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Államadósság, rezsi, korrupció

A szeptemberi-októberi zsugorodás után novemberben csaknem teljesen lenullázódott a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap vagyona.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A NER butít

„Magyarország példát, mutat egész Európának, az már Európa dolga lesz, hogy követi-e a pozitív példát vagy sem.”

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum