március 2015 hónap bejegyzései

Live at Square Kossuth Budapest

Egyébiránt annyi pénzt, amiből tizenhat éve még nyugdíjakat akart duplázni, eleddig egyedül a mostanra nemzeti geciológussá átváltozott egyszer volt cimborája zsebelt be közbeszerzéseken. Most meg a veje van soron. és igazából ez volna a lényeg. Maffiaországgá váltunk röpke idők alatt annak minden gyönyörével. Ezt tette velünk az idő, meg maga Orbán Viktor.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Minden megvan, mert semmi sincs

Megfordultam ekkor, hogy lássam a múltat, és rá kellett jönnöm, hogy menthetetlenül szétkúrták az életemet, és végül is, nem ez a mostani bagázs az első számú bűnös, hanem az eltelt huszonöt év, meg az előtte volt mindennapok.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Tapolca felé félúton

Még a legújabb kori békeharcosok is alig voltak páran a Sümegen a minap – mondjuk jó: kétmilliónyian csupán nemzeti filipszámokban -, pedig a szeánszhoz zászlókat is kaptak a főcivil bótjában zacskóba csomagolva, Bayert is ígértek megminden. De a muzsika már nem a régi. Úgy jártak a gyermekek, hogy elfogytak az arcaik.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , ,

Vagy-vagy: Médiamerengő

Most pedig már, hogy mindent elmeséltem az elmúlt öt évről, megnézem azért a hungarikumot, amely abban leledzik, hogy boldogtalan&boldogtalan&co veti vigyázó szemeit az új csodára, amelyet emegynek neveztek el a keresztségben, mint valami vizslakölköt.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Örök vasárnapok

A hely, ahol élünk, megkezdte végső, és e percben visszafordíthatatlannak tűnő metamorfózisát. Most már kitetszik, hogy a kollégisták keze mindenhová elér, és ez riasztó. Nagyon.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vízum

Boldogságtól szügyig telve tudtuk meg a hon külügyeit egy magyar láblabdás képességeivel – ergo szarul – irányító zselés hajú kastélytulajdonostól, hogy Vida nagyaszony nem akart Amerikába menni. Következésképp nem is köllött néki vízumért folyamodnia, azaz: a kitiltási ügy le van zárva végérvényesen. Ilyen faék egyszerűséggel intézi el a dolgokat ez a mi kormányzó erőnk

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Zászlót a szőnyegosztályról…

Abban a szakrális térben, amelyben Felcsúton szállott alá maga a szeplőtelen, hogy néki ajánlhassa föl a zivataros földet St. Steve, minden megeshet. Még az is, hogy ezt az egész vándorcirkuszt provokátorok zavarják meg, de tőlük tartani mégsem köll.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Örök csütörtök a királyiban

Milyen nap van ma? – A gyakornok azt mondta, hogy kedd. – Én is azt hittem – válaszolta a főszerkesztő. – De aztán rájöttem, hogy ma is csütörtök van, mint tegnap.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Elfuserált lélek – avagy a vezér gyermekkora

Valami talmi hímsovinizmust kalapálhatott belé az apja annak idején, ilyképp a nép egyszerű gyermeke ő. Ebből is kitetszik, hogy az ifjúkori liberalizmus csak álca volt, lázadás a nadrágszíjas nevelés ellen, amelyet és amikor már nem kellett tartani a szülői adjusztálásoktól, egy mozdulattal dobott a sutba. Nem illiberális ő, hanem egy parancsuralmi rendszerhez szokott manus.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Görbe uborka, petrencegerinc

A fő csapást azarohadtamerika kapta, mert megtudhattuk, hogy amikor Kossuth apánk tiszteletét tette náluk, akkor ottan még rabszolgaság volt. És ezek tartanak nekünk előadást szabadságról meg demokráciáról, mondotta fénylő csillagunk. E ponton pedig elnyújtott orgazmusok hangjai törtek elő a rostált tömegből.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Legutóbbi bejegyzések

  • Két százas
  • Fatva
  • Óénédesistenem
  • A Tiltott Város
  • Kalandorok