november 2013 hónap bejegyzései

Köszönni, számolni, megalázni

Közmunkás oktatás: Mondd el a nevedet és annak kezdőbetűjével egy rád jellemző tulajdonságot. Például János, a Játékos.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Netrezsi

Nem kell Rózsi néni szignója arról, hogy nekem jó legyen, sem az, hogy neki. Mindenki saját magának.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Két világ

„A magamfajta emberek szeretnek valami jelentőset véghezvinni, valami rendkívülit. A történelem megadta nekem ezt az esélyt.”. (O. V.)

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Mindene a foci

A téboly magasabb szintre emelkedett, ez az az ország, ahol a fizetés egy részét futballjegyek formájában lehet majd kézhez venni.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Égnek a könyvek – Magyarország 2013

A Magyar Nemzeti Arcvonal nevű náci szervezet „az erkölcsi fertő nevében” tartott könyvégetést november 9-én, az 1938-as gyilkos tombolás, a Kristályéjszaka évfordulóján.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Mocskos idők

Önfényező PR-akcióval járják az országot a kormány képviselői Orbán Viktor megbízásából. A pergamenszerű dokumentumok formájukban a középkori bizonyságleveleket idézik.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Minden hazug, mindent szabad

CBA körlevél a dolgozókhoz: Csak összefogva tudunk gátat szabni a posztkommunista, liberális gazemberek mesterkedéseinek.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

A venezuelai magyar út

Maduro azzal okozott meglepetést, hogy másfél hónappal előre hozta a karácsonyt.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ima a stadionban

Magyarország jobban teljesít, az egykulcsos mindenkinek kacagányos, és most előbújik egy méretes rozsdás szög a zsákból, hogy mégse.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Tiszta Amerika – vagy nem

Ma itt, ebben az országban ennyi szükséges és elégséges az előre jutáshoz, mintegy kilencmillió ember meg le van szarva.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum