május 2015 hónap bejegyzései

Műveljük kertjeinket!

Ilyképp ennek a tehetséges trénernek oly igen sikerült megkedveltetnie vele imádott sportágját, hogy abba is hagyta a jó büdös francba, elment inkább közgazdásznak. S mivelhogy tiszta apja volt, ergo nem hülye, egészen Ausztráliáig röpítette az itthon nem nagyon szükséges tudása.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Szavazz rám!

Aláírogatnak egymásnak, és ez oly szép gesztus. Nem volt épp olyan rég, amikor a magyarok vezére mondjuk épp a TESCO-val lépett holtig túlnan tartó szövetségre, mint stratégiai kutyafasza.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Volék siralom tudatlan

Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!

Posted in Egyéb
Tags:

Haza a laposban

„Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak: te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak.”

Posted in Egyéb
Tags: ,

Kampec dolores VII. – Tavasz és vihar

Két perc alatt olyan vízözön zúdult a falura, hogy Béla azt vélekedte magában, bárkát kéne ácsolnia befektetésként. Ezt előadta a kocsmárosnak is, aki röhögött. Megtehette, miközben törölgette a poharait, de nem sokáig. Amint elült az égi csoda, egy perc alatt telt meg a csehó embernépekkel. Bélának ez már nem volt a világa. Hazaindult, és úgy gondolta, napnyugtával visszajön. Addigra összesűrűsödnek a dolgok. Ez volt a reménye neki.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Én írok magának

Én nem házat akarok palléroztatni, jegyet óhajtanék csak egy meccsre. Hírlik, hogy ott a budija tövében van valami eget elfeledtető csoda, meg belevaló csapat is, akik futbóliáznak. Én még sohase láttam olyat, ezért kérem, hogy nekem ennek a láblabdásoknak a meccsére biztosítani szíveskedjék valami belépési lehetőséget.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Bódhiszattváim nekem

Így vagyunk, és bár a szomszéd néni nem egy szeretni való öregasszony – illetve mindezt alaposan titkolja -, fölvettem magamban abba a körbe, aki tekerheti az Imamalmot. A másik pedig Rózsika néni, aki helyzeti előnye folytán a földszintről irányíthatja a dolgok folyását.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Telekép

Ehhez képest most nem is ez volt a legfőbb baj, sokkal inkább az, hogyan juttassák el igazságaikat a néphez, amit pedig mindennél jobban szerettek volna. Még mindig meggyőződéssel vallották, hogy a propaganda helyettesíti a valóságot.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A Füvészkert virul

Mint ahogyan másfél évtizede, most is totálisan érdektelen, hogy egy gittegylet valahol az országban épp föloszlott, avagy sem. Újak még bőven vannak, igaz, a konc fogy, de még akad. Megnyugtató megoldás akkor születnék, ha a Füvészkertet szántanák be végképp, erre viszont várni kell. Magam viszont gyurkálom a homok-gombócaimat. Ki tudja?

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Unom

„Unom én ezt az egészet. Unlak én benneteket, de nagyon. Mondta. És csendesen elhunyt.” Mindezt a tételmondatot Füst Milán mondja nékünk, amikor Störr kaptány feleségéről mesél elemi erővel, viszont az asszonkáról végül soha nem derül ki, hogy cemende volt-é, avagy nem, és persze hála Istennek.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum