Valamennyi bejegyzés

Hülyék vagyunk

„Miniszterelnökként szembejön velem a nép, és azt mondja, hogy nono, kedves barátom, ez nem fog menni. Ne hazudj, beszélj érthetően, ne rekeszd ki a társadalmat a kormánydöntésekből, és légy szíves a szociális biztonságunkat ne emészd fel a mániáid érdekében.”

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

A jegyszedő anyja

Az eddig nyavalygó sokaság pedig, aki azon húzta a fülét, meg a farkát, hogy nincsen kire szavaznia, mert mindenki büdös, most kapott egy újabb, és minden bizonnyal utolsó esélyt, hogy bebizonyítsa, tényleg nem akar diktatúrában élni, vagy csak hisztizni szeret. Tessék, itt a romlatlan hús, lehet rágcsálni.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Kampec dolores XXXIV. – A nap, amikor kiderült

A felestől Béla agya kitisztult, és mondani kezdte az igét álmai gőzei alól. Ijessz meg engem Istenem, szükségem van a haragodra. Ennek állt neki. A fröccsök ura mélává vált, és amikor barátja eljutott a végire, hogy aszondja, már nincs értelme semminek sem, magának is töltött egy vodkát. Hosszú éjszakára számított, és bejött a számítása. Eljött a sötét.

Posted in Egyéb
Tags:

Az elmeháborodottak némasága

Tessenek elmenni a büdösbe kedves ellenzéki névre hallgató polgártársak. Kiderült újólag és megint, hogy a játszma nem rólunk szól. Csakis rólatok, a ti nyamvadt életetekről. Éppen ezért végleg levettem rólatok a kezemet. Rólatok is, hogy maradjunk magunknak a fakuló csillagfényben.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Nem érvényes, nem eredményes, elsöprő izé

Itt a vége az operettnek, illetve: á, dehogy. Azt hihettük volna, ha lezárul a tébolynak ez az új fejezete, akkor lesz lélegzetvételnyi szünet, átmeneti nyugalom talán. Lófaszt, mama, most kezdődik igazán, és addig tart majd, amíg ez a mi emberünk magára nem gyújtja a házat.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Minden mindegy, az övé a labda

Bevégeztetett. Innentől fogva nincsen szükség országgyűlésre – eddig sem sok -, sem képviselőkre, senkire. Kiszolgáló személyzetre csupán, hogy az óhajtásokat végrehajtsák, valamint erős rendőrségre – fegyelmezni -, nem utolsó sorban testőrségre: védelmezési okból.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Egy óvodás naplója VII. – Vonúttunka ficsakkal

Sírtamismá, de a zanyu fővett és csak othon ébrettemföl. Aszittemcsak álmottam azegészet, de méga szépruhába vótam. Most nemtudom, hogyerről mit fogoka zibojnéninek meséni, hogyez mérvót szép. Majdki talájja úgyiss, megemongya, hogy miaza ficsak merasztmég mostse tudom. Csakhogy egy kirájaz elnökeneki, ezbisztos.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Még egy utolsó pillantás

Emlékezzünk meg az én köznapi hősömről, Sheldonról, aki egy kibírhatatlan alak, ellenben nagyon jókat bír mondani, esetünkre, ami holnap következik, ezt: Szükséges az életben a táplálék és a víz bevitele, a salakanyagok távozása, valamint az oxigén a sejtek működéséhez. Minden más választható.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Kampec dolores XXXIII. – A táska

– Stanicli. – Mi van? – Kérdezte a fröccsök ura. – Már megint az a rohadt stanicli. – A kocsmáros megértette, és elterült a földön. Fetrengtek a röhögéstől, és éppen ekkor föltámadt a szél odakint, élénken megzörgette a kék táblákat, amelyek mindent elborítottak, és az kérdezték az egész falutól, annak minden egyes tagjától: Tudta? De nem tudtak azok semmit se.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Mi lesz velünk, nagymama?

– És az óvónéni?

– Kinevezzük konzulnak. Intézd!

– Igen, főnök.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Legutóbbi bejegyzések

  • Két százas
  • Fatva
  • Óénédesistenem
  • A Tiltott Város
  • Kalandorok