szeptember 2013 hónap bejegyzései

Normálisak?

Nem, ez az egyszerű válasz kivonatok nélkül.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Kuss!

Jól látszik itt minden, ha el is kívánnák takarni nagy buzgalommal.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Békaember szindróma

Az ellenség ott kívül van, és főképpen megint Nyugat felé, így értelemszerűen fokozódik az osztályharc.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Hála Istennek – mondanám

A nyerészkedés ideje lejárt, jelentette ki Orbán Viktor Kötcsén.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ha akarom – a rezsim lényege

Ha akarom, bevihetlek gyerekestül, mert nem ott jársz, ahol én akarom.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ezért kell stadion

Egy következtetés vonható le teljes bizonyossággal: mi, magyarok tahók vagyunk.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Mutyi után bukta

…eltüntetni a szégyent a közterekről azt gondolva, hogy ami nem látszik, az nincs is…

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Rezsit csökkentek

Semmire sem számítunk immár, csak a tetteinkért járó elismerést kell várnunk.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A Dunánál

Egyetlen kérdés maradt immár: mennyien ülünk – ma még – a rakodópart alsó kövén.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Gyurcsány Bukarestben

Várható volt, hogy a szemkilövető kiküldi Bukarestbe Gergényit, hogy az ott békésen kószáló magyar polgárokat szarrá veresse.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum