Elmerenghetünk azon, hogy a láblabdába beleájult prime minister mit szólna ahhoz, ha a menekültek nyomán a magyar tizenegyben is föltűnnének a Mustafák meg a Mesutok, és ettől legott VB-t nyernénk.
szeptember 2015 hónap bejegyzései
Nix drót, mégis ugribugri
Ami még érdekesebb, hogy – a kollégisták felfogása szerint – egy gazdasági menekült szórakozik a mi ezer éves államunkkal. A német cég tulajdonosa ugyanis török, bizonyos Talat Deger, aki emberségből példát, vitézségből formát mutat a keresztényi szeretetbe belefulladt magyar államnak.
Rendeljük be Ferencet is!
És akkor még ez a Ferenc is beletenyerel a levesbe. Mit tudhat ez az argentin a magyar lélekről? Semmit se tudhat róla. Különben is, mi már akkor keresztények voltunk, amikor ő még meg se született.
Kampec dolores XIII. – Levitáció
Amikor már alig volt az üveg alján valami kis lötty, és mindenki azt hitte, hogy hősünk alszik nagy buzgalmában, egyszer csak megemelkedett, és tíz centire a szék fölött lebegett.
Szlovéniát is szopatjuk
A nagy bekerítősdi játékban Szlovénia elszenvedte az ő Pearl Harbor-át. Abszurdba fordult immár a történet, amelynek szívfacsaró főszereplőjévé vált kietlen hazánk, a háborús retorika pedig végképp bekúszott a mindennapokba.
Pitiáner kombinátor
Így csak a hatodik pontját szavazták le, na meg a kerítésre mondták, hogy nem európai, szükségtelen, és hogy ilyen áron ne tessenek bennünket megvédeni.
Harrach & Co. levelét megírta
Viszont ezek ketten úgy hülyék, ahogy vannak, esetleg a szervilizmus borította sötétségbe pislákoló tudatukat, végül is, mindegy is, a dolgok kifutása ugyanaz.
Most épül Trianon
Ha nem volt jó az, hogy Debrecen után, amikor már látszottak a nagyváradi templom tornyai, tíz másodpercre megálltál a határnál, fölmutattad a drága kis szig-et, és már roboghattál is az elveszett hazába, és „idegenbe szakadt hazánkfiai” ugyanezt megtehették, csak fordítva, akkor most örvendjetek.
A román külügyminiszter édesanyja
„Több szerénységet várnánk el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől”. Ez valami olyan szint, mintha azt mondta volna, hogy te csak ne pofázz, mert az anyád ribanc volt, ami valljuk be, igen csak hathatós érv, különösen a külpolitikában.
Kampec dolores XII. – Istenem, élek!
Annyit kért még, hogy az első kukoricásnál álljanak meg, mert tényleg majdnem szétszakadt a hólyagja, és abban a pillanatban döntötte el, hogy soha a büdös életben ki nem teszi a lábát a falujából.
Legutóbbi hozzászólások