Orbán a mi Habonyunk

rajz 1Csakúgy, mint Páris volt az ő Bakonya Adynak, de ne szentségtelenítsünk meg egy félistent csak a móka kedvéért. Egyszóval kitetszik, miféle alakulat ez a Fidesz névre hallgató bagázs – lásd: Viktor baba és a negyven rabló -, hát ilyen: röpködő huszonnégy óra alatt tagadnak meg cimborát, már-már testvért, mondanak ellent önnönmaguknak nem is egyszer, egyszóval hazudnak, mint a vízfolyás, csakhogy mentsék a redves bőrüket. Csakhát, lehullanak a díszletek.

Miskolcon kezdődött a móka mára, ahol is a főgeci éppen csak azt nem mondta az érdeklődő közönségnek, hogy ő még életében nem is látta ezt az Árpit, arról nem tehet, hogy a mocsok média ilyeneket talál ki. Nincsen mit kezdeni az ilyen legendákkal, ezt volt a lényege a sajátos stílusban előadott monológjának. Ez a stílus pedig mostanában egyre inkább mutatja egy a nagyhatalmú szülők ellen lázadó kamasz nyegleségét, kiegészülve a paranoiában szenvedő diktátor szűkölő hadarásával.

S hogy mit ne mondjunk, ez épp nem szerencsés egyveleg, ha Magyarország prime ministeréről van szó, de mit tegyünk, ez van, ezt választottátok meg nekünk ti szerencsétlenek, akik még mindig azon vagytok, hogy mentsétek az irháját ennek a pocoknak. De nevezhetjük hörcsögnek is az ő nagy gyűjtögetésében. De folytassuk jelenlegi történetünket sor szerint. Másnap a mocsok sajtó előkerített számos-számtalan képet, ahol ez a két ember egymás mellett szerepel különféle helyeken, a legtöbbször szerelmetes pillantásokat vetve egymásra, mivelhogy azt sem tudják a másikról, hogy egyáltalán ezen a világon van.

Még korábban, amikor a nagy vízen túlról jött az ukáz, hogy egynéhány magyar kormánytisztviselőt nem hajlandóak beengedni abba a nyüves országba, amelyik annyi bánatot okoz édes-bús hazánknak, Árpi tett valamit. Ott, a túlnani ország fővárosában fotózkodott, amiből az egyszerű halandó arra következtetett, hogy jelezni óhajtja, őt onnan nem tiltották ki. Mindebből viszont az következik, hogy Árpi kormánytisztviselőként bizonygatta, hogy nincsen rajta a listán, ergo vagy az volt, vagy az Árpi hülye.

Itt tartott a frissen vasalt kabaréjelenet, amikor az őrségi vitéz, a Rogán Tóni is megnyilvánult, mert ő szereti ezt nagyon. A jóember azt tudatta a világgal, hogy a főnöke neki, aki Orbán névre hallgat, nem úgy gondolta, sőt, nem azt mondta. Mint megtudtuk ebből a fejezetből, csupáncsak annyi történt, hogy Habony nem kap a kormánytól fizetést, arról meg a Viki nem tehet, hogy egy képen szerepel vele. Több ezer kép van, amikor meg más emberekkel szerepel, mondotta a Tóni gyerek.

emberemÉrdekes, én nem vagyok fellelhető ilyen műalkotásokon, főleg nem parlamenti dolgozószobában, és még főképpen nem kettesben és ingujjban. Mindezekből rá kellett jönnöm, hogy ők jótét lelkek, akik arra esküdtek föl, hogy szórakoztassák a búba borult magyarokat. Más fölfejtése ennek az egésznek nem lehet, hacsak az nem, hogy ősbarmoknak néznek mindenkit. Talán még ez a megoldása a földöntúli titoknak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!