Lehet zabálni homárt, gucciban hazavinni a maradék csokit, de egyszer csak eljön az idő, amikor – ha már a lélek nem – a gyomor mondja ki, hogy nem megy.
Lehet zabálni homárt, gucciban hazavinni a maradék csokit, de egyszer csak eljön az idő, amikor – ha már a lélek nem – a gyomor mondja ki, hogy nem megy.
Hiszen kitetszik, hogy kormányzó erőnk elérkezett a hatalom ama delíriumos állapotába, amelyben a békaemberektől retteg, hogy ürgebőrbe kötik az ő cselekedeteit. És tényleg.
Mindenféle orbánokkal, szijártókkal, az egész bolhacirkusszal, ami itt van időközi választással, amellyel azt akarják sugallani nem csak nekem, hanem az összes megalázottnak és megszomorítottnak, hogy máma valami fontos dolog fog történni ennek a szerencsétlen országnak az egyik szegletén, holott a fenéket.
A mindenséggel mérd magad. Mert miatta nem tudja a részeg, ha kedvét pezsgőbe öli, hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli. Intsd meg mind, kiket szeretek, legyenek jobb szívvel hozzám, vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám.
Íme, hölgyeim és uraim a zsenialitásáról híres Fidesz-kommunikáció. Lófaszt. Nekem épp jó, ha látom, amint down-foglalkoztató szinten működnek már a dolgok, de nem ártana valami új. Ámbár nem véletlenül pörögnek a liba töke szintjén, az ő nagy kombinátoruk a múlt hét végén a Harrodsban eszegetett, Londonban.
A bérmakeresztapa kisétált a napsütésre, megfogta a szerencsétlen füles hátsó lábait, és egy SS tiszt csecsemőgyilkos kegyetlenségével cseszte neki a nyúl fejét a falnak. Béla rövidgatyájában bambán nézett hol a férfira, hol meg a rángatózó állatra, aki összehugyozta magát.
Úgy kellenek ezek, mint egy falat kalács, amelyet habonyárpi nyújtani tud, mert ő lesz ennek az egésznek az atyaúristene. Gucciban hordja majd a kvesztorból megmentett lóvét, ám az egész hóbelevanccal egy aprócska baj van csupán: nem lesz, miről szóljon a harsona. Hogy ez a hely a lehető világok legjobbika, azt nem lehet a végtelenségig ragozni, meg a pitypang sem nyílik örökké.
A hatvanas évek közepén jártunk, és nem terelt minket senkise semmilyen avatásra soha. Csermanek rájött arra az időre már, ha nem pofázik bele az emberek mindennapjaiba, akkor békén hagyják őt, űzheti kisded játékait, és zabálhatja a krumplilevest két sakkparti közben.
Legutóbbi hozzászólások