Eszkaláció a Karmelitában

Azon kívül, hogy Orbán Viktor mint világpolitikai tényező sütkérezzen Trump szalmahajának tetején, még két dolog miatt reszketett cimborája győzelméért doktorminiszter urunk. Béke huszonnégy órán belül, s hogy végre elővehesse a fiók mélyiről az ebből fakadó békeköltségvetést. Az öt perc hírnév megvolt vodkabontással meg még ki tudja milyen ünnepi kellékekkel, aztán jöttek a kijózanító, mintegy pofánvágó hétköznapok, amelyeket most is élünk éppen. Így tegnap össze lett trombitálva a Védelmi Tanács (VT).

Nem tudni valójában miért. Talán, mert kormányunk (a Fidesz) már tudja a magyar gazdaság októberi adatait, s hogy szokás szerint legyen mire mutogatni. Amúgy Szijjártó elébe ment az egész cirkusznak, hiszen a VT találkozása előtt már óbégatott, hogy a háború legveszélyesebb két hónapja következik. És mit ád a jósiten, főnöke, cimborája és kedves galeritagja, maga Orbán Viktor is ugyanezeket a szavakat használta indoklásul. Ebből pedig az következik, hogy ez szerepel a szövegkönyvben, amiből ezután a színielőadás működni fog.

Csak most figyelt fel egyébiránt az ember arra, hogy a forgatókönyv szókészletében az eszkaláció szó szinte többször szerepel, mint a béke, úgy nagyjából, ha az ukránok elsütnek egy vízipisztolyt, máris fölhangzik az eszkalációs hiszti. Most meg egyenesen egy rakétát lőttek mélyen orosz területre, mert Biden erre nekik engedélyt adott. Ha belegondolunk, a VT-t emiatt a rakéta miatt hívta össze kegyelmes urunk, plusz még a lerohadás hivatkozási alapjául, de ez momentán mellékszál a mi kis sötét történetünkben.

Az az érdekes azonban, hogy amikor Kim elvtárs katonái megjelentek orosz egyenruhában a csatatéren, senki nem visított eszkalációt a Karmelitában, pedig ez épp alapos indok lett volna rá. Mi több, az sem fájt senkinek, amikor Putyin rakétái (drónjai) Kárpátalján tettek látogatást magyar véreink életét veszélyeztetve. Hogy a kocsmák igaz hangján szóljunk erről, egy kurva szó el nem hangzott a nagymagyarkodó mimagyarok szájából, a rakéta után meg összegyűlt a VT, ami azt erősíti bennünk, megint az a baj, hogy az ukránok visszalőttek.  

Voltaképp ezer napja, amióta folyik az öldöklés, mindig csak ez jelentett gondot, ehhez lett szabva a magyar háborúpolitika, és a békevágy is ezt jelenti orbáni olvasatban. Nem kellene az ukránoknak kekeckedni Putyinnal, át kellene adni országuk kulcsait, amitől a mi Orbánunk maradéktalanul boldog lenne. Ehhöz képest megint védekeznek, így mód van eszkalációt visítani, s a gombák számára drámai üzeneteket küldözgetni, hogy most aztán igazán veszélyben az életük, de az atyuska újra megvédi őket.

Mert a végkövetkeztetés a VT után az volt, a magyar kormány mindent megtesz, hogy kimaradjunk a háborúból, mintha a baloldal már megint, mint a legutóbbi választás előtt is, milliószám zavarná a háborúba fiainkat. Talán még lányainkat is, mert ezektől minden kitelik. Ez csak a Fidesz dumája, a valóság azonban az, hogy Orbántól telik ki minden, így ez a VT-s színjáték is. Mert igazából azt sem tudjuk, a megjelentek mit tanácskoztak, ha valamit is egyáltalán, esetleg csak elfogyasztottak egy villásreggelit, aztán hazamentek a legények.

A gombák pedig kaptak egy sötét tónusú videót, hogy mire is jutott a VT reggelizés közben. De hiába harsogta a komplett magyar média hülye szokása szerint, hogy Orbán Viktor mindjárt valami hatalmas, rendkívüli dolgot jelent be, semmi konkrétum el nem hangzott aztán. Okkal tételezzük tehát, hogy ismét csak szórakoznak, hogy úgy ne mondjuk, aljas kis játékot játszanak a fideszisták, de úgy őszintén, mit is várhattunk volna tőlük egyebet. Főleg, ha belegondolunk a VT nevetséges névsorába. Plusz Orbán, aki egymaga elég volna a legyintéshez.

Komolytalan az egész, s innen fakad az a gondolat, hogy a két hónapra meghirdetett veszedelem valami egészen másnak lesz a hivatkozási alapja, két kézzel mutogatásra alkalmas ok és indok, mert jönnek majd a kiábrándító számok. Dupla haszon lesz, a gomba megint retteghet, és abban a tudatban, neki a háború miatt rossz még mindig, s nem azért, mert az eszkalációt visítozó bagázs mindet elcseszett. Íme, hölgyeim és uraim, az Orbán&Co. újabb kis előadása kizárólag hülyéknek, a szerda délelőtti matiné.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Eszkaláció a Karmelitában
  1. Ultron szerint:

    Eszkalációs vészhelyzet.
    Eszkalációs infláció.
    Eszkalációs adó.
    Eszkaláló baloldal/Brüsszel.
    Eszkalációvédelmi hivatal és operatív törzs.

    Ízlelgessük, mert hamarosan minden oldalról tömik majd a pofánkba.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    A múltkor leirtam mennyit jelent ennek a nyüves naci csürhének az ország.
    Viszont regebb óta böki a csőröm, engedd mmeg hogy leírjam:

    Az újabb kék plakat hullám, a Magyarorszag megoldja.. hülyeség a köbön az előre megy nem hatra után.. Mint valami dedós hülyegyerekek a Mókus örsből. Fogalmam sincs kinek , és miert sz@rják tele az utakat ilyen semmitmondó baromságokkal. Az egy dolog hogy kell lopni karacsonyra a a közösből, dee nehéz elhinni hogy ezzel bugyuta baromságggal szítanák fel a náci elvtarsaikban az illiberalizmus lángját..Aztán ki tudja ?? 🤣

    Itt írom, hogy ezekben a vérzivataros időkben kilopakodott szinte észrevetlen az új történelem érettségi tételsor . Róma nélkül, viszont a keresztény értékek ismertetésével. És a többi cukiság… A fiammal ezen kacagunk egy hete , pedig sírni kellene .Tessenek utánajarni ! 🤣

  3. polyvitaplex szerint:

    Erősen drukkoltam Trumpnak, abban bízva, hogy ő még idén elhozza a békét, és a karácsonyi lakoma már a békeköltségvetés jegyében fog megvalósulni. De úgy látszik, nem drukkoltam eléggé, mert jelenleg úgy néz ki, hogy már megint háborús veszélyhelyzeti csirkefarháttal köszöntjük a Kisjézust.
    Azért remélem, hogy a magyar vezetők továbbra is békepártiak maradnak, és gazdag békegalamb eregetés lesz a karácsonyi asztalnál, jó étvágyat hozzá!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum