Tapolca forever – meg Gyurcsány, persze

örökkéTapolcának szép barlangja van, meg tölgyfája is a tó mellett. Kocsányos, asszem. Ebben az elátkozott idei esztendőben ez a típus nyerte el az év fája címet, amely örömöket okoz nekünk. Ezen kívül más sokat nem tudok a településről, ha csak azt nem, hogy hajdanvolt nejem ottan született, mivel abban az időben szintén hajdanvolt apósom épp ott állomásozott, mint a dolgozó népet védő katonatiszt a mundérjában. Későbben keveredtek csak nyugatabbra, de ez mellékszál. Olyan emlékeim is vannak az idő rejtekéből, hogy magam pelenkából épp kikeveredett korban csónakázok a barlang mélyin. Ilyen bádog lavórban, de azt nem tudom, ki evezett, tán apám, talán nem. Más egyebet én Tapolcáról nem tudok.

Örömmel veszem tehát, hogy ezidőtájt a tavas-barlangos település lett a világ közepe. Ahol eldőlnek a dolgok, és ennek megfelelően feszülnek egymásnak nagyjaink, miközben rohad a lábuk. Mindezt a végső küzdelmet már Bayer sámán is fölvezette pár hete Sümegen. Mért éppen ott, a fene se tudja, mindenesetre a hazát védte derékan, gondolom épp ezért fizettek, mert a CÖF az ilyen. Meg ott vár is van az út mentén. Végvár, amit meg köll védeni. Védik is alapost. Elmondhatatlan gyönyöröket okoz nekem, habár nem Hustler csatorna – valami ilyen volt, a férfinépek tudják mire gondolok sandán -, szóval örömös érzeteket kel a májamban, hogy a tavasbarlang okán egymásnak feszül nemzetünk két megtartó ereje: a fasiszta meg a náci.

A CÖF – mint Fidesz, egyugyanaz alakulmány – meg a Jobbik. Ezek ütik egymást a haza üdvére. Adják ki a közleményeket sorra, ha javasolhatnám hungaricummá emelni ezt a delírt, mert ilyen nincs. Aztán mégis van. Aszondja a CÖF: „A CÖF kiemelt fontosságúnak tartja a hétvégi tapolcai választást, amely a múlt és a jövő közötti küzdelemről szól. Az elmúlt napokban rengeteg megkeresést kaptunk a Tapolca környékén élő civilektől, akik elfogadhatatlan eseményekre is felhívták a figyelmünket. Megdöbbenve értesültünk arról, hogy (valószínűleg Budapestről érkező) Jobbik-os aktivisták más pártok önkénteseit követik, zaklatják, egyúttal plakátokat rongálnak.”

Az ő lelkük rajta, ki nem szarja le, hogy egymás plakátjait eszik reggelire. Eleddig azon voltam, hogy a CÖF-nél hülyébb alakulat nem létezik a sártekén, és rá kell jönnöm, hogy de, igen. Ez pedig a szülőanyja neki, aki maga a Fidesz. Ezek még barmabbak, ha lehet. A nácikat ütnék, de úgy, hogy azért a mumus emúttnyócnak is jusson. Ebből sehogyan se tudnak kikeveredni, mint kamaszkoruk legszebb nyarán megakadt tűjű bakelit, úgy jár az eszük nekik. Az ott szép volt, itt épp mosolyos. Ím így: „Az elmúlt hetekben hazugságokkal teli szórólapokat terjesztettek Tapolca és Ajka környékén. A Fidesz ezért feljelentést tett. A hazugságkampányt súlyosbítja, hogy a szórólapok kiadójaként egy nem létező egyesületet tüntettek fel. Ron Werber és a hamisított bajai videó óta tudjuk, az ilyen eszközök nem idegenek az ellenzéki pártoktól. Az eseményeknek különös aktualitást ad, hogy ma a hazugságairól elhíresült Gyurcsány Ferenc személyesen kampányol majd a tapolcai választókörzetben.”

tapolca_6Íme, hölgyeim és uraim a zsenialitásáról híres Fidesz-kommunikáció világbölcsesség-foglalata. Lófaszt. Nekem épp jó, ha látom, amint down-foglalkoztató szinten működnek már a dolgok, de nem ártana valami új. Ámbár nem véletlenül pörögnek a liba töke szintjén, az ő nagy kombinátoruk a múlt hét végén a Harrodsban eszegetett, Londonban. Habonyról mesélek, egy ott mosogató mérnök kapta a lencse végére, és ezt közzé is tette a valamelyik „Hát ugye hogy megéri” lap. Azért van némi haszna a bulvárnak is. Mindegy, megint csak locsogok. Szóval nincs, aki tanácsokat adjon. Én magam teszem: urakok, ti barmaim nekem, unalmasak vagytok. Gyurcsány virul, jobban mint szeretnétek, örömmel pelenkáz épp, a libákat meg rég levágták. Más ez a mese ma. Csak egyet mondok: kvesztor. Na, elhíresültök, vagy a Jobbik a gond? Szorul a hurok, mint kitetszik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum