Live at Square Kossuth Budapest

red hot 3Istenem, de örömös volt látni újra, ahogyan Anthony Kiedis transzba kergette a Koljákat meg a Másákat a Lenin Mauzóleum mellett, de mindennek már tizenhat éve, jó ég. S mivelhogy Kiedis nem Nyemcov, sőt, Jelcin sem Putyin, jó értelemben robbant föl a Vörös-tér, áldassék a youtube neve. A fene sem tudja, hogyan keveredtem ide, illetve de, egy álmatlan éjszakán-hajnalon valami ürdüng megszállásától vezérelve paprikát óhajtottam nézegetni és hallgatni, aztán ez lett belőle: Live at red Square Moscow. Hol volt akkor még a Pussy Riot, és hol volt, hol nem volt a mi vezérünk frissen degenerálódott orosz imádata, sehol se volt, feleim.

Abban az – a maihoz képest még mindig békeszerű, de már akkor is fölforgatott ezüsthajós – időkben az a hely még a Gonosz Birodalmaként jelent meg a mára egyre inkább megboruló, és száznyolcvan fokos fordulatot tevő tudatban. És ahogyan a Moszkva téren sem a Red Hot Chili Peppers nyomul ma már, mert sokkal közelebb a lánctalpasok vonulgatásának ideje ott, ugyanígy a világ is összedőlne, ha a mi Kossuthról nevet kapó dohos levegőjű terünkön vonaglana meztelen fölsőtesttel Anthony, erről szó se essék, irgalom atyja ne hagyj el! Így múlik el a világ dicsősége, pontosabban és alaposabban így hülyülnek meg végérvényesen egyes szerencsétlenek.

Illetőleg csak a miénk, a keletebbi mókus mindig is ganaj volt, már a KGB-s időkben is. Ez a saját urunk, amikor még angyalbőrben jelentett, akkor is azt hitte magáról, hogy ma született bégetős, meg ma is. Vagy csak úgy tesz. 1999-ben ezt mondta a Nagy Ő: „Nehéz elképzelni, de az ország 1999-ben a korábban felvett hitelek kamataira 769 milliárd forintot kényszerül költeni. Minden hetedik megkeresett forintunkat erre az adósságra fizetjük. Óriási összegről beszélünk. Ennyi pénzből egyetlen év alatt befejezhetnénk autópályáink építését, kétszeresére emelhetnénk a közalkalmazottak bérét, vagy egy csapásra megduplázhatnánk mindenki nyugdíját.” Az legyen mellékszál, hogy akkor sem az igazság jött ki a száján, de már mindegy.

orbánNo most, máma ebből nem sok autópályát építenénk, meg még pláne: egy vonással ennek az ötödét bukta párezer ember a brókerségen, hogy szót se ejtsünk némi háromezer milliárdról. Hogy abból mi mindent lehetett volna csinálni, aztán a lóvé meg seholsesincs, i tak dalse lehetne folytatni – hogy stílszerűek legyünk -, és mégsem ez a veleje a dolgoknak. Egyébiránt annyi pénzt, amiből tizenhat éve még nyugdíjakat akart duplázni, eleddig egyedül a mostanra nemzeti geciológussá átváltozott egyszer volt cimborája zsebelt be közbeszerzéseken. Most meg a veje van soron, és igazából ez volna a lényeg. Maffiaországgá váltunk röpke idők alatt annak minden gyönyörével. Ezt tette velünk az idő, meg maga Orbán Viktor. Ez van most, ez látható: Live at Square Kossuth Budapest. A magam részéről maradnék azonban a Red Hot-nál, érdekesebbek ők, mint ez a bohóc, ugyanakkor várom, hogy elkezdjen dolgozni a homokóra, aminek keressük az alját.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!