Valamennyi bejegyzés

Kampec dolores XLI. – Melankólia

Egészen váratlanul tért vissza az élet a savanyú szagú falak közé, az olajos hajú fiatalok egymás szavába vágva ordítoztak, ahogyan évszázadok óta ez volt a módja az ünnepnek errefelé, mindez pedig, elvegyülve a harmonika lüktetésével hasonló burkot képzett a kocsmában, mint amilyet a duplagyűrűsök kaptak a templomban a valóság ellen, és a kocsmáros Bélával együtt döbbent rá arra, hogy így lehet elviselni az életet. Így, vagy sehogy.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Kampec dolores XXXVII. – Nirvana a bokrok tövében

Itt volt hát, de látszott, hogy nagyon messziről, jött vissza, odakint a két közmunkás a pocsolyát vakarta a gereblyével az eltűntet szólongatva, amikor egycsapásra elállt a havazás. A kocsmában újra ott ült a rigó fütyörészve, a fröccsök ura ebből tudta, hogy Béla megint új utakra indul, és amikor millió pitypang imbolygott alá a plafonból nagy sárgán, újra becsukta a szemét.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Még egy utolsó pillantás

Emlékezzünk meg az én köznapi hősömről, Sheldonról, aki egy kibírhatatlan alak, ellenben nagyon jókat bír mondani, esetünkre, ami holnap következik, ezt: Szükséges az életben a táplálék és a víz bevitele, a salakanyagok távozása, valamint az oxigén a sejtek működéséhez. Minden más választható.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Három jel arról, hogy vége a világnak

De hogy a jó Sziddhartha igéjének hirdetőjét is megszállja a Mammon kénköves bűze, arról én még a történelem eddigi folyása alatt semmit nem hallottam. Egy rohadt szót sem.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Ki lehet aki?

Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: – És most? Akarsz még mondani valamit?

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Mennyit eszik egy ember?

Lehet zabálni homárt, gucciban hazavinni a maradék csokit, de egyszer csak eljön az idő, amikor – ha már a lélek nem – a gyomor mondja ki, hogy nem megy.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vizeletszagú ország

Kocsis Máté feje a jelek szerint tele van mindenféle folyadékkal. Olyannyira, hogy őt elsősorban éppen hétszázezer magyar vizelete érdekli oly igen nagyon, hogy ezt törvénybe is foglalná.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

A bohóc beszól

Amikor megtudtam, hogy a fiam megszületett, nem ugrándoztam örömömben. Észrevettem, hogy meg fogok halni.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Buddha, Djokovics – nyugalom

Boldogult úrfikoromban egy kocsmában elmélkedtem a buddhizmusról, mint olyan vallásról, amely számomra leginkább elfogadható, no, ekkor telepedett mellém egy III/III-as forma alak, aki megkért, hogy fejtsem ki ezt bővebben. Én ezt is tettem, látszott, hogy fingja sincs arról, mit hadoválok.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ecpecc

Isten meghalt.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum