Három jel arról, hogy vége a világnak

Mit nekünk maják, meg mindenféle népek nehezen fölfejthető jósdája arról, hogy mikor következik be a világvége, ami aztán jól megszokott módon soha nem jön el.

Magam nem vagyok sámán, sem egy jólszituált főpap, az áldozati kövön fekvő szűz – akinek mindjárt élve tépik ki a szívét az istenek javára – meg pláne nem, mégis csak az utóbb eltelt napon három fix jelét is fölfedeztem annak, hogy a világvége – vagy végítélet – nemhogy nem jön el valamikor, hanem egyenesen itt is van már a saját nyakunkon.

Most már a megvilágosodott követőiben sem bízhatunk. Más istenek rajongói annyi ganéságot követtek el működésük és uralmuk alatt a kereszt meg a félhold szellemében, illetve inkább takarásában, hogy belőlük óvodás koromban kiábrándultam teljesen, szót sem érdemelnek tehát.

badiDe hogy a jó Sziddhartha igéjének hirdetőjét is megszállja a Mammon kénköves bűze, arról én még a történelem eddigi folyása alatt semmit nem hallottam. Egy rohadt szót sem.

Tudvalévő, hogy Gótama herceg – a későbbeni Buddha – oly igen nagyon megvetette a földi hívságokat, hogy egy marék rizsért koldulgatott, kopogott be minden szaros kunyhóba, és abból tengette magát. Továbbá a hálószobájába hajtott leggyönyörűbb királykisasszonyoknak is nagyon rövid úton tette ki a szűrét.

Kijelentette, hogy lehetnek akármilyen szépek, és Chanell No. 5 illatúak, akkor is csak nyakig telve vannak vizelettel és ürülékkel, menjenek hát Isten hírével, neki nem kellenek. Így fejezte ki véleményét a földi örömökről és azok hátteréről, amely ugyan karakteres, de végül is, igaz.

És ennek szellemében élt, meg követői is. Erre mit tesz Khang Nguyen Le buddhista szerzetes Lousianában, az Egyesült Államokban? Elsikkaszt több mint negyedmillió dollárt az általa vezetett templomtól, és egy kaszinóban a valagára ver.

Innen már nem vezet út tovább, bár, ha belegondolunk, hogy mindez „aSoros” országában történt, akkor nincsen min meglepődnünk. Bizonyára a szent embert is megfertőzte a Sátán Fattya. Ha én fidesz-média volnék, akkor ennyit még bizonyosan hozzábiggyesztenék a hírhöz, de hál’ istennek nem vagyok az.

majavégMásodjára meg olvashatni, hogy az Iszlám Állam nőnek öltözött harcosait a szíriai Manbídzsban ellenzéki erők elfogták. Ezek az iszlámiak amúgy állatnak, tisztátalannak tartják az asszonynépet, most meg burkát öltve mentik a nyamvadt irhájukat

Ez is mutatja, hogy a világ az utolsókat rúgja, bár erre az elhajlásra némi magyarázatot adhat, hogy ugyane iszlám harcosokat – amikor még jól ment a soruk – semmi sem akadályozta meg abban, hogy mindenféle megvetésük ellenére szét ne keféljék az asszonyi állatot.

Végezetül itt van nekünk ez a Bálványosi Szabadhülyeség, ahol zenekarok is húzták az okosoknak a talpalávalót. Mint például Ákos, a Tankcsapda, a Kiscsillag vagy a Quimby is. Hogy az élet kifordult önmagából, a Quimby föllépése mutatja, akinek rajongótábora ettől a föllépéstől meghasonlott, és szidja őket igen nagy lelkesedéssel.

Az egyikük egy már örökérvényű idézetet is citált a búkra, miszerint: „Bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá.” Ebben minden benne van, a többi fellépő megjelenésén nem csodálkozunk annyira.

Ám, hogy teljesen biztosak legyünk abban: a világ tényleg és végérvényesen összeomlott, ideteszem a mindent überelő bizonyítékot: a Fidesz már több mint hat éve van hatalmon. Hát kell ennél több?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!