Vizeletszagú ország

Sziddhárta Gótama Sákja, közismertebb nevén Buddha volt azon az igen frappáns véleményen, hogy őt nem érdekli a világ legszebb hercegnője sem, mert nyaktól derékig úgyis tele van vizelettel és ürülékkel. Azt mindig is tudtuk, hogy a Fidesz ezt az elfajzott gondolkodást – amely azért fajsúlyosabb dolgokat is tartalmaz, ha belemerül az ember – nem tűrheti, olyannyira, hogy egyháznak sem ismeri el. Igaz ezt most európai nyomásra kénytelen lesz kicsit tovább gondolni, de nem is ez a lényeg.

kocsis20120731_1

Itt mináluk egyenesen anti-buddhizmus ütötte fel magát, legelőször Kocsis Máté fejében, amely testrész nála a jelek szerint szintén tele van mindenféle folyadékkal. Olyannyira, hogy őt meg elsősorban éppen hétszázezer magyar vizelete érdekli oly igen nagyon, hogy ezt törvénybe is foglalná. Hiába hörög a józanabbja, a kétharmad frakciója meggondolandónak tartja az ötletet, miszerint minden évben drogtesztre kellene kötelezni a tizenkettő-tizennyolc év közötti fiatalokat, a politikusokat és az újságírókat.

Az eszementség ellen frappánsan megint csak az ifjak tiltakoztak. Szarvas Koppány Bendegúz, az Ifjú Demokraták vezetője és három társa leadták vizeletmintáikat a VIII. kerületi polgármesteri hivatal portáján, a DK ifjúsági szervezetének vezetője azt kérte, a mintákat adják át Kocsis Máténak, és kijelentette, ez az első nemzeti vizeletminta átadónap. Azt is közölte: Kocsis Máté eleve drogosnak tekint minden fiatalt, és most újabb lépést tett azért, hogy még rosszabb legyen Magyarországon fiatalnak lenni. A javaslat azért is elfogadhatatlan, mert az “állam újabb módon akar belepofázni az életünkbe”.

1

A Honvéd Kórház főorvosa szerint életszerűtlen a javaslat, a gyorstesztek a szűrésre nem alkalmasak, így a jelenlegi műszerezettség mellett körülbelül kilencven évig tartana a nagyjából hétszázötvenezer érintett vizsgálata. „A laborok elúsznának a vizeletben. Mindez mintánként alsó hangon hatvan-nyolcvanezer forint. Ezt be kell szorozni, a végösszeg majdnem ötvenmilliárd”. Ez persze nem szokta zavarni a kollégistákat, de a jelek szerint az sem, hogy számos jogi, alkotmányos aggály is mutatkozik, a bólogató Jánosok meg a keleti nyitás szellemében Észak Koreába képzelik magukat.

Rogán Antalnak is megártottak az ingatlan-panamák, kitetszett, hogy a fejében vizsgálatlan minta lötyög. Ő egyenesen az ötvenes évek szűk levegőjű parlamentjébe vizionálta magát, abban a cirkuszban szoktak az imperialistákkal foglalkozni, a szemüveges így belevetette magát a hatvan évvel ezelőtti történelem fő sodrába, de tovább is ment. „Van egy ország, amelynek első embere javaslatot tett arra, hogy a távközlési adó kiterjesztésével adóztassák meg az internet szolgáltatást” – utalt Obama ötletére, amely éppen nem úgy igaz, ahogy ő képzeli, de kicsire végképp nem kell adni.

De ez mindegy is, fő, hogy fröcsögni valót talált, és egy gondolati ívvel csapott oda az Uniónak és az itthoni hazaárulóknak is. Azon ironizált, hogy Obama javaslata után elmaradtak azok a hangok, amelyek a szerinte hasonló magyar javaslatot kísérték. Rogán azt kérdezte: vajon tiltakozik-e ez ellen is Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke, vagy André Goodfriend az amerikai követség ideiglenes ügyvivője, szerveznek-e tüntetést az ellenzéki pártok a követség elé. Ha mindez nem történik meg, akkor szerinte egyértelművé válik, hogy a magyar internetadó terve elleni, a szólásszabadságot féltő tiltakozás „képmutató magatartás” volt, ami csak a Magyarország szuverenitása elleni támadást volt hivatott leplezni. Orwelli gyűlölet félórát látna tehát szívesen ez a jóember.

rogan-antal(8)20141118100352-540x405

De még a kitiltási ügyben is odaszúrt egyet Goodfriendnek, akit lényegében a szovjet megszállókhoz hasonlított. Azt mondta ugyanis, hogy az ügyvivőnek nem kell vádat megfogalmaznia, csak az ítéletet, mi magyarok pedig láttunk már ilyet néhány évtizede egy másik nagyhatalom részéről. Ilyen szellemi magasságokban leledzik a mi elitünk. A szegényedő, megfélemlített alattvalóknak amerikai törvényjavaslatok utálatát, és a húgy fétisét kínálja épp, és teszi ezt mindaddig, míg teljesen el nem bassza a dolgot, és a kétharmados petrencéből fogpiszkáló marad csupán. Műsor van, szurkoljunk nekik együtt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!