Ez a valóságtól elemelkedett ember nem észlelte, hogy nem kocsmában van. Se nem étteremben, operabálban meg pláne nem. Elegáns óhajtott lenni a lelkem, aztán kijött belőle a kapanyél.
Ez a valóságtól elemelkedett ember nem észlelte, hogy nem kocsmában van. Se nem étteremben, operabálban meg pláne nem. Elegáns óhajtott lenni a lelkem, aztán kijött belőle a kapanyél.
„Ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe.” Ennél tömörebb nihil már nem létezik. Ez van nekünk, ezt dobta a gép, meg másfél millió elvarázsolt szavazó. Rogyjunk le tehát a kormányzó úr vonata előtt.
Eljöhet az idő, amikor már a játszótér is a fentiekhez hasonló elitek kezében lesz, és akkor az ilyen Krisztiánokat, mint mi is vagyunk, ott, a libikóka tövében ütnek agyon, mert a hűbérúr földjén, az ő őzére vetettünk szemet.
Ha én gyöngyöstarjáni diák volnék, és részt vettem volna eddig az iskolai hitoktatásban, akkor lenne rá ékezésem, hogy imába foglaljam a KLIK nevét, holott egészen biztosan fogalmam se lenne róla, hogy mit is takar ez a négy betű. Ellenben tudnám, neki köszönhetem azt, hogy hétfőn nem kell iskolába mennem, amivel
Nem is szomorú, valami más spleen ülte meg, de ezt ő nem tudta. Csak azt, hogy zavarja ez a kölyök az ő világát. Farba billentette, csak épp, hogy beleessen a vízbe.
Vonából könnyen lehet Röhm. A szívem ugyan nem sajogna érte, viszont ha így lesz, mutatja nekünk majd, hogy a pokol hányadik bugyrában járunk éppen.
A duplagyűrűsök és még néhány más bamba is az utcára tódult megnézni, hogy kit nyúznak, akkora lett a fölfordulás, hogy alig lehetett meghallani, amint a rendőrautó szirénázva megjelent. Ha viszont ott volt, ezúttal a kocsmárost vitte magával.
És nem arról kívánnék értekezni, hogy lám, ez beszél. Mindezt mindenki tudja, nem is érdekes már igazán. Ilyenekkel van tele az egész oldaluk, amelyet okkal nem nevezek „jobb”-nak. Csak oldal. Valamilyen. Megélhetős.
Ezzel a tudással felvértezve tehát, ha én buszsofőr volnék, és ott állanék a khitónomban a munkaadók előtt, akkor kifejteném nekik, hogy maguk uraim, nem egy Brahmagputa.
A TAO a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen, és nem szabad ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani, harmóniában kell élni vele azért, hogy az életünk erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá váljon.
Legutóbbi hozzászólások