Valamennyi bejegyzés

Gondolj apádra

Közmunkás lehetsz vagy katona. Kínálja az állam a polgárainak, s ha a közmunkát – jó okkal – árokvakarásnak tételezzük, akkor a vele egyenrangú katonaság vajon mi lehet. Ebből az egészből csak egy dolog következik, az állam, következésképp Orbán bábunak tekinti az állampolgárt, akit most a járvány miatt úgy kezel, mintha a seggéből rángatta volna elő. Eddig is így volt, csak nem tűnt ki ilyen egyértelműen, s mindehhez állítanak oda katonabábukat. Rókázva röhejes ez a ganyé.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Légy fegyelmezett

Mint amikor osztályfőnök úr a gimiben annak idején vonalzóval méregette a pajeszunk hosszát, hogy megfelelünk-e a szocialista emberideál hajbéli kívánalmainak. De még ő is csak fodrászhoz zavart el, és nem kobozta el a szendvicsünket. Az szocializmus volt, ez pediglen fasizmus. Ilyen egyszerű a képlet.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Közmunkatábor

Mindemellett kábé kétszázezer ember lelkébe gázolt bele, mert a logikájából az jön ki, hogy közmunkás=tolvaj. Semmi más. Ezt az egész delírt kiegészíthetjük az év eleji kijelentésével is, amikor arról értekezett, hogy nevelési céllal nem emelik a közmunkások bérét, holott tehetnék, és ez megint csak a szögesdróttal beszegett vad, tölgykerítés barakk képét erősíti az emberben.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Kampec dolores LX. – Mesél a köd

A polgármester átnyújtotta a készségeket a friss húsnak, és csak annyit mondott, csak szorgalmasan, majd látványosan elmenekült a bűntett helyszínéről. Így maradt ott Béla a két törzsdolgozóval, akik annyira hülyén néztek rá, annyira szavazópolgárként, hogy hősünk úgy döntött, színt visz az életükbe, szórakoztatja őket, hogy oldódjon az eredendő bambaságuk. Csak közben annyira leereszkedett a köd, hogy semmit sem lehetett látni már, és Béla hangja is valahonnan a túlvilágról szólt az egybegyűltekhez.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A bennünk rejlő Foster

A gyomor sajátos görcsei, amelyek a szorongást kísérik, úgy rakódnak egymásra, mint a guano, keményen, vastagon. S ha mondjuk nem okoznak fekélyt, akkor sajátos robbanást idézhetnek elő bármikor, s ha nem a polgármestert, akkor a szomszédot üti ki az ember a lépcsőházban, mert. És ez az ismeretlen „mert” a lényeg.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Kampec dolores XXI. – A kereszt

A duplagyűrűsök és még néhány más bamba is az utcára tódult megnézni, hogy kit nyúznak, akkora lett a fölfordulás, hogy alig lehetett meghallani, amint a rendőrautó szirénázva megjelent. Ha viszont ott volt, ezúttal a kocsmárost vitte magával.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Kampec dolores XX. – Az újévi beszéd

A nem is tudható már minek az elnöke keretbe foglalta a hülyeséget, és megint elmondta a refrént: „Békés új évet, nagyvilág, nyugodt új évet, Európa, sikeres új évet, Magyarország, boldog új évet, magyarok! „ Ezzel fejezte be.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Kampec dolores IV. – Út a lelki szegénységhez

Mindezek alkalmasak voltak arra, hogy Béla egydimenziós világát ne bolygassák meg, erre is voltak kitalálva, de ezt hősünk nem tudta. Ez történt most is, Béla az elfogyasztott maligánoktól és a hírektől bódultan rózsaszínűnek látta az egész kurva országot, és szokásához híven maga elé motyogott: – Így is van. – A kettők még megmaradt tagja hülyén nézett rá.

Posted in Egyéb
Tags: ,

A széles fejsze mosolyog

Ennek van hivatalos oldala is, a cívisek Nagyerdőjét rekonstruálják parkilag az Unio segítségével egymilliárd forintból. Biztosan közbeszereztek meg pályáztak, és biztosan egy mindehhez igen nagyon értő mifiunk borja nyerte el az egész örömöt, és tette a dolgát, aminek eredménye is lett, mégpedig a következő: az engedély nélkül dolgozó közmunkások kiirtották a védett erdő aljnövényzetét.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Orbánmatematika – Harminchat közmunkás, háromszáz méteres árok, fél év

Neki a munka avas szagú parasztudvarbéli szocializációja okán egyet jelent azzal, hogy az ember gyereke nyakig olajtól iszamos vagy ganajtól bűzlik.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum