Vadászat – fortélyos élelem igazgat

L. Krisztián, huszonhat éves nyírmadai lakos szombaton délelőtt élelemért indult, csak egyetlen apró hibát vétett, rossz istenhez imádkozott ébredése után. Valami szakrális útvesztő következtében fohászai nem a megfeszítetthez, hanem egy ablakkal odébb szálltak, Artemiszt találták meg, aki közkeletűen a vadászat istennője, az állatok, a vadon és a fiatal lányok patrónusa.

Ő pedig így szólt: adjuk meg ennek a férfinak, amit kér. Pedig L. István csak azt szerette volna, hogy a vegyesboltban a Rózsika néni nyújtson még neki egy kis hitelt, amíg a negyvennyolcezer megérkezik, amely összegből – mint az tudvalévő – ebben az országban fenségesen meg lehet élni.

rajz2Artemisz azonban dolgozott, és egy őzet vezényelt a falu határába, sőt, olyannyira jót akart legfrissebb patronáltjának, hogy elkerített játszótérre irányította a jószágot, tudván azt, hogy hajtókra és más, nemes vadászati kellékekre nem telik ennek a férfiúnak. Ezért tálcán kínálta mintegy az eleségnek valót hősünk számára.

Ő viszont nem volt felkészülve a csodára. Sem hatlövetű, sem ékes vadászpuska, de még csak egy nyamvadt bicska sem volt nála, így kénytelen volt azzal dolgozni, ami a kezébe akadt. A gyilkoló eszköz pedig egy bot volt, azzal nyuvasztotta a Bambit erősen. Ez azonban így nem megy, ezt lássuk be. Az olümposzinak sem tetszett, amit fenséges szemeivel látott, ezért helyi lakosok képében ráhívatta a rendőrséget.

Futott L. István, futott nagyon, de mégis elkapták őt, így kénytelen volt beismerni, mit is akart azzal az őzzel, mért ütötte-verte veszettül. Mint bevallotta, meg akarta főzni, ami magyar fordításban annyit tesz: éhes vagyok. Mindez azonban olyannyira nem újdonság, hogy ilyen dumával nem lehet meghatni a nemzeti hatóságot, L. Istvánt tehát minden bizonnyal a törvény elé citálják.

Artemisz vele kapcsolatban bevégezte munkáját, sőt, azt is eldöntötte, hogy mint a fiatal lányok patrónusa, ettől az embertől őket is megvédi ezentúl, és valamely BMW-s nyalonchoz irányítja a friss húsokat további feldolgozásra. Így is lett, sőt már előtte is így volt, de az Olümposzról sem látszik tisztán minden.

Viszont egy nappal a nagy kaland előtt S. Zsolt magyar állampolgárt, aki állítólag tényleg a megfeszített rajongója – de erre azért ne vegyünk mérget -, ezen túl még az ország vezérének helyettese is, szóval S. Zsoltot a nagy vízen túl kitüntették, mert megőrzi a vadvilágot, és támogatja a fenntartható vadászat szabadságát.

rajz1Nem tudható, ki adta a magas elismerést nemzetünk büszkeségének. Magam valami Kelet-texasi republikánus tehénlegény társaságra gyanakszom leginkább, akik köztudottan imádnak lődözni. Hol prérifarkasra, hol meg sötét bőrű Tamás bátya leszármazottakra, viszont hallhattak a szalonkákról valamit. Ezekre megy lóhátról S. Zsolt, és még csak nem is furkósbottal, ami – valljuk be – nem egészen komilfó egy dolog. De Nyírmadán ilyen emelkedettségekről semmit sem tudnak.

A vezér helyettesének bizonyára van a birtokában egy jófajta Duck Valley, vagy egy Weiskkirchen, ez tényleg már csak gusztus és elegancia kérdése. Ilyen jószágokkal gyilkolászni kiváltság, amit S. Zsolt okkal érdemelt meg, ha már bezáratta a Tescókat vasárnapra.

Ugyanígy L. János is természetszerűleg formál jogot arra, hogy pár milkát kifizessen néhány száz nyüves fácánért, akikre a haverjaival úgy lődözhetnek, akárha vurstliban volnának. Mindezt megérdemlik ők, olyannyira, hogy puskáik mellé már földet is vesznek, hogy a sajátjukon pufogtathassanak, ha fárasztó tevékenységük után nyugalomba vonulnak majd valaha Isten segedelmével.

Ilyen finomságokról azonban fogalma sincsen a nyírmadai L. Krisztiánnak, aki – magunk közt szólván – még örülhet is, hogy csak állatkínzásért és orvvadászatért emelnek ellene vádat. Eljöhet az idő, amikor már a játszótér is a fentiekhez hasonló elit-imitátorok kezében lesz, és akkor az ilyen Krisztiánokat, mint mi magunk is vagyunk, ott, a libikóka tövében vernek agyon, mert a hűbérúr földjén, és az ő őzére vetettünk szemet.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum