Hány satyó egy orvos?

Fakadás:

„Úgy tűnik, nagyon is gyakran épp az ész miatt tévedünk rossz irányba, aztán bóklászunk napestig, követve a fák tetejét lengető szél visszhangját, amely pedig olyan valódinak hangzott! Miért nem hallgatunk inkább arra a belső hangra, amely megmutatja az igazi utat?”
(Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao)

micimacko_kifesto_5_kifesto1_huÉs lám. Van ez a Szittyaicum itt minekünk, amely a megtisztelő „TAO” nevet nyerte el a keresztségben. Rögzítsük sebesen, hogy ez nem az a micimackós fajta, amely a sokkal dallamosabb „Pinyinben dáo” névvel is illethető, és amely arra tanít, hogy a természettel való összeolvadás az ember végső célja kell, hogy legyen. A tao, azaz a mindent átható végső és kiindulási ok, a világtörvény megismerése pedig önmagunk megismerésével egyenértékű. Tudjuk, hogy a taóval eggyé válni, a mindenséget ezáltal megismerni, elfogadni, az ember létezésének egyetlen értelme.

További bevezetés a demagógia jegyében:

Háromszáz milliárd forint egyszeri befektetéssel a magyar egészségügy szőröstül és bürkéstől rendbe tehető. (Ezt vedd figyelembe nyájasom, míg az alant lévőket vizslatod!)

Ámde mifelénk a sorsból fakadón nem Lao-ce a nagy tanító, hanem valaki sokkal emelkedettebb lélek, aki – és barátai az egész Százholdas Magorban – azonban kész eggyé válni a TAO-val.

És mégsem hülyültem meg.

Toldás:

Még 2010-ben, ugyan nem szeplőtelenül, de mégis ifjonti hévvel, az ugar feltörésének és az új világ építésének hajnalán, egyszóval a NER bimbódzásának idején egy-két magyar összehajolt élükön egyetlenünkkel, aki szólott, hogy te, Lajos – aki akkor még nem úszott testnedvekben – kéne egy kis zsé. És lett TAO, a lenyúlás zseniálisan ördögi módszertana.

d2Akkoriban még a nyugdíjakra sem nagyon gondoltak, kerek volt, egy volt a világ. Viszont orcát kellett adni a szülöttnek, hogy el lehessen adni a parasztnak, és lett is képe neki. Oly igen alapos, hogy az utolsó szöget is szabályozták benne. Példának okáért írásba foglalták, hogy egy kézilabda egyesület ezerötért vehet belőle zoknit, háromezernyócér’ sapkát. Ámult mindenki a mesterművön nagyon.

Aztán atyailag odahatottak – ha nem is épp lófejjel a paplan alatt -, hogy a baráti cégek adakozzanak. Olyan élénken rázták a csöngőt nemzeti templomukban a padsorok között, hogy az idei elrugaszkodás évében a lóvé, amelyet tarhálni sikerült, eléri a háromszáz milliárdot. Ez nagyon sok sapka. Látjuk is, amint ott csúcsosodik mindahány azok fején, akik szotyiznak lehangoló láblabda eseményeken.

Kérdés akad nertársak? Nem igazán. Gondolj magad olvasó, gondolj, ahogyan Micimackó mester is hangsúlyozza gyakorta.

Oldás:

A TAO a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen, és nem szabad ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani, harmóniában kell élni vele azért, hogy az életünk erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá váljon.

Ezt jól vésd az eszedbe, ha stadionra és zsebpénzre vágyol proletár!

Végecsapó, megazámen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum