„Ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe.”
Ez olyan igazság, amelyet nehéz volna űberelni. Ha Balog emberminiszter – mert tőle származik az axióma – ezt mondja, akkor egészen bizonyosan így is van az. Egy osztályterembe rohadt sokan szoktak bemenni ugyanis, diákok, takarítónők, tanárok néhanap, olykor szülők. Miniszterek csak akkor, ha az ajtóban nemzeti színű szalagot köll átvágni emelkedett pillanatokban. Ez nem az ő terepük egyáltalán, ám ezt képtelenek belátni.
Pláne Balog páter, aki ünnepi beszédet tartott, és megbicsaklott az egész rohadt mondatszerkezetben, továbbá az állítmányokban, az alanyokban meg különösen fertelmesen, mert így folytatta: „…ma is vannak, akik jól tanítanak, akik jól tanulnak, és az iskolák többségében jól lehet tanulni…” Ezt azért fejtegette lányos zavarában, mert roskadozik a háza.
Be kell lássuk, ez nem karácsonyi ebéd a Hiltonban. Ott egyébként még – már – tavalyelőtt celebrált ebédet őtiszteletese, ahol megjelent az elesettek java, a kiválasztottak, akik azt sem tudták, hogy a libamájat eszik avagy isszák. Viszont kaptak csomagot hét éves fiúnak vagy tíz éves lánynak szeretettel. Az még ment. Ez itten most már nem igazán.
Olyan alapvetéseket, amelyeket manapság abszolvál, akkor sem bírt mondani a mi emberünk. Persze nem kell mindenhöz föltétlenül miniszternek lenni, ámde, ha az oktatás atyaúristene erre képes csupán, akkor cáfolhatatlan bizonyságát adja annak, hogy alkalmatlan arra a hivatalra, ahol van, következésképp okkal ül ott. Ez a rendszer logikája ugyanis.
Ám vizsgálgassuk csak serényen, hogyan védi a mundért a közelítő zivatarban. „Ma is vannak, akik jól tanítanak…” – Ez beismerése annak, hogy ugyan elbasztuk, de az értelem írmagját még nem irtottuk ki teljesen. „…akik jól tanulnak…” – Minden törekvésünk ellenére még nem az összes kölök degenerált. „…az iskolák többségében jól lehet tanulni…” – A patakparton is jól lehet tanulni, az istállóban is jól lehet tanulni, még a budiban is jól lehet tanulni alkalomadtán. Summarum: tanulni mindenhol lehet, még a KLIK ellenére is. Meg a miniszter ellenére is.
És ez az érdemük nekik tömörítve, erre büszkék úgymond. Hogy még „ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe”. Mindezek után és előtt Czunyinét teszik lapátra, aki után nem ejtünk könnyet, feltesszük azonban, hogy ennél azért még ő is többet tudhat. Ez nem egészen biztos, de talán, és ez már soha nem derül ki.
Mindemellett és mindezen túl szerves fejlődést figyelhetünk meg az idők egyre gyorsuló folyamán. Annak idején Kósa fideszember a kupakokról tartott lehengerlő előadást, mint jól emlékszünk: „Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”
Ez, mitagadás, nagyon ott volt a szeren, aztán rezsiszilárd is elnökhelyettes lett. Ekképp kirajzolódni látszik a kormányzó erő szellemi mozgásának íve, amely az „x” tengely mentén zuhanórepülést mutat. Egy oktatásért felelős ember azonban mégsem lehet annyira hülye, mint ez a miénk. Aztán látszik, hogy de, igen. Kitartóan beszéli az ökörséget, mert ő nem Péter Gábor lánya. Azért.
S miután az iskolák dolgában ennyire otthon van – mint az ékesen kiderült -, más vizekre evez, új magaslatokat hódít meg, pedig nem is Matula bácsi, de mégcsak nem is Tutajos. Viszont semmi sincs véletlenül, ezért ugyanaznap, amikor Balog úr az iskolai alapvetéseket rikkantotta a légbe, bejelentette a következőket is, hogy Horthy vonatát újítaná fel. Mivel ez múlhatatlanul fontos dolog manapság. Ezen zakatolt a kormányzó úr nagy szíve hajdan, és most átélnék kiválasztottak a hasonló gyönyöröket.
Ezt a felújítósdit egyébként a Magyar Koronaőrök Egyesülete kezdeményezte, a díszes kocsit különleges rendezvényeken használnák majd, például zarándokvonatokhoz csatlakoztatnák. Ezek tele is lesznek minden bizonnyal elégedett hívekkel, akik már odahagyták az iskolapadot irdatlan tudással vértezve. Ebbe a buliba szállt be a páter támogatólag, és ez nagyon szép törekvés, ezt ne tagadjuk. Számos honfitársunk szügyét melengeti bizonyára, mint a Hóman szobor ideája is. De már nincs mit tenni.
A polihisztorok viszont – mint Balog páter – összerogynak néhanap. Kréták, tanárok és diákok zavaró elegyében elveszítik a fonalat, már csak a körmüket reszelgetik, vonatokat újítgatnak föl, és hadarják a baromságokat, mint mantrát. „Ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe.” Ennél tömörebb nihil már nem létezik, és ez van nekünk. Ezt dobta a gép, meg másfél millió elvarázsolt szavazó a klubból.
Vélemény, hozzászólás?