Kréták, diákok, tanárok zavaró elegye

„Ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe.”

Ez olyan igazság, amelyet nehéz volna űberelni. Ha Balog emberminiszter – mert tőle származik az axióma – ezt mondja, akkor egészen bizonyosan így is van az. Egy osztályterembe rohadt sokan szoktak bemenni ugyanis, diákok, takarítónők, tanárok néhanap, olykor szülők. Miniszterek csak akkor, ha az ajtóban nemzeti színű szalagot köll átvágni emelkedett pillanatokban. Ez nem az ő terepük egyáltalán, ám ezt képtelenek belátni.

szemüvegPláne Balog páter, aki ünnepi beszédet tartott, és megbicsaklott az egész rohadt mondatszerkezetben, továbbá az állítmányokban, az alanyokban meg különösen fertelmesen, mert így folytatta: „…ma is vannak, akik jól tanítanak, akik jól tanulnak, és az iskolák többségében jól lehet tanulni…” Ezt azért fejtegette lányos zavarában, mert roskadozik a háza.

Be kell lássuk, ez nem karácsonyi ebéd a Hiltonban. Ott egyébként még – már – tavalyelőtt celebrált ebédet őtiszteletese, ahol megjelent az elesettek java, a kiválasztottak, akik azt sem tudták, hogy a libamájat eszik avagy isszák. Viszont kaptak csomagot hét éves fiúnak vagy tíz éves lánynak szeretettel. Az még ment. Ez itten most már nem igazán.

Olyan alapvetéseket, amelyeket manapság abszolvál, akkor sem bírt mondani a mi emberünk. Persze nem kell mindenhöz föltétlenül miniszternek lenni, ámde, ha az oktatás atyaúristene erre képes csupán, akkor cáfolhatatlan bizonyságát adja annak, hogy alkalmatlan arra a hivatalra, ahol van, következésképp okkal ül ott. Ez a rendszer logikája ugyanis.

Ám vizsgálgassuk csak serényen, hogyan védi a mundért a közelítő zivatarban. „Ma is vannak, akik jól tanítanak…” – Ez beismerése annak, hogy ugyan elbasztuk, de az értelem írmagját még nem irtottuk ki teljesen. „…akik jól tanulnak…” – Minden törekvésünk ellenére még nem az összes kölök degenerált. „…az iskolák többségében jól lehet tanulni…” – A patakparton is jól lehet tanulni, az istállóban is jól lehet tanulni, még a budiban is jól lehet tanulni alkalomadtán. Summarum: tanulni mindenhol lehet, még a KLIK ellenére is. Meg a miniszter ellenére is.

És ez az érdemük nekik tömörítve, erre büszkék úgymond. Hogy még „ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe”. Mindezek után és előtt Czunyinét teszik lapátra, aki után nem ejtünk könnyet, feltesszük azonban, hogy ennél azért még ő is többet tudhat. Ez nem egészen biztos, de talán, és ez már soha nem derül ki.

tanitasMindemellett és mindezen túl szerves fejlődést figyelhetünk meg az idők egyre gyorsuló folyamán. Annak idején Kósa fideszember a kupakokról tartott lehengerlő előadást, mint jól emlékszünk: „Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”

Ez, mitagadás, nagyon ott volt a szeren, aztán rezsiszilárd is elnökhelyettes lett. Ekképp kirajzolódni látszik a kormányzó erő szellemi mozgásának íve, amely az „x” tengely mentén zuhanórepülést mutat. Egy oktatásért felelős ember azonban mégsem lehet annyira hülye, mint ez a miénk. Aztán látszik, hogy de, igen. Kitartóan beszéli az ökörséget, mert ő nem Péter Gábor lánya. Azért.

S miután az iskolák dolgában ennyire otthon van – mint az ékesen kiderült -, más vizekre evez, új magaslatokat hódít meg, pedig nem is Matula bácsi, de mégcsak nem is Tutajos. Viszont semmi sincs véletlenül, ezért ugyanaznap, amikor Balog úr az iskolai alapvetéseket rikkantotta a légbe, bejelentette a következőket is, hogy Horthy vonatát újítaná fel. Mivel ez múlhatatlanul fontos dolog manapság. Ezen zakatolt a kormányzó úr nagy szíve hajdan, és most átélnék kiválasztottak a hasonló gyönyöröket.

Ezt a felújítósdit egyébként a Magyar Koronaőrök Egyesülete kezdeményezte, a díszes kocsit különleges rendezvényeken használnák majd, például zarándokvonatokhoz csatlakoztatnák. Ezek tele is lesznek minden bizonnyal elégedett hívekkel, akik már odahagyták az iskolapadot irdatlan tudással vértezve. Ebbe a buliba szállt be a páter támogatólag, és ez nagyon szép törekvés, ezt ne tagadjuk. Számos honfitársunk szügyét melengeti bizonyára, mint a Hóman szobor ideája is. De már nincs mit tenni.

A polihisztorok viszont – mint Balog páter – összerogynak néhanap. Kréták, tanárok és diákok zavaró elegyében elveszítik a fonalat, már csak a körmüket reszelgetik, vonatokat újítgatnak föl, és hadarják a baromságokat, mint mantrát. „Ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe.” Ennél tömörebb nihil már nem létezik, és ez van nekünk. Ezt dobta a gép, meg másfél millió elvarázsolt szavazó a klubból.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!