Őrület. A társelnök, aki nem látja értelmét az indulásnak, viszont magánszemélyként majd szemináriumokat tart. Mindezek oly gyönyörű kilátások 2018-ra, hogy állva pisálunk tőle.
Őrület. A társelnök, aki nem látja értelmét az indulásnak, viszont magánszemélyként majd szemináriumokat tart. Mindezek oly gyönyörű kilátások 2018-ra, hogy állva pisálunk tőle.
Aztán itt van nekünk ez a hétezer év, amely tetemes idő komoly filozófiai meggondolásokat követel. Elsőként, hogy akkoriban lesz-e egyáltalán emberi faj, mert ez egyáltalán nem biztos. Mostani iramunkat látva sokkal valószínűbb, hogy a szépemlékű dínók módjára tűnünk el a fajok süllyesztőjében, és ezen különösebben meg sem kell lepődni.
Gyurcsány, aki teljesen belezavarodott ebbe a fogalomba, és akkor mondott igazat, amikor kijelentette, hogy hazudik, vagy mostani utódja, aki meg egyenesen arra intett, hogy amit mond, azzal egyáltalán ne is foglalkozzunk, és ő is itt van nekünk.
„Az én vagy-vagy-om, nem a jó és a rossz közötti választást jelenti elsősorban, hanem azt a választást, mellyel jót és rosszat választunk, vagy amellyel ezeket kizárjuk. Itt az a kérdés, hogy milyen meghatározások mellett szemléljük az egész létezést, hogy milyen meghatározások mellett akarunk élni.”
Aureliano Buendía ezredes nemcsak tűrte ezt, hanem kérlelhetetlen szigorral parancsokat osztogatott, és senkinek sem engedte meg, hogy három méternél közelebb kerüljön hozzá, még Ursulának sem, amíg a kísérete őrszemeket nem állított a ház köré.
Mi a rossebb van azzal a maradék hétmillióval, aki – egyelőre még – szintén rendelkezik választó-, és így egyben szavazó joggal is, és le sem szarta magunk közt szólván miniszterelnök úr bájos levelét?
És akkor 3.6 milliárd a nyolcvan kölökre. Pofájuk az van, hogy nyócker stílusban örömködjünk, sejtésem szerint azonban újabb forrás köll a haveri bukszák stafírozásához, meg a kokó is megdrágult Ibizán. Minden fillérnek megvan a helye, ezt már nagyon régóta tudjuk.
Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: – És most? Akarsz még mondani valamit?
– Futball. – Motyogta maga elé, mert már dolgozott a vodka. – Futball. – Mondta még egyszer, és röhögött. Vánszorgott, hogy benépesítse a plafonját, mert rengeteg kérdése volt még, amit az élőknek soha nem tett fel, de a mészgalacsinoknak nekiszegezni már volt mersze. Ilyen megfontolásokkal zuhant hanyatt az ágyában.
Legutóbbi hozzászólások