Valaki hazudik

Vagy a Human Rights Watch, vagy pedig Lázár János. Mindenki döntse el gusztusa szerint, kire szavaz, végül mindenki megkapja a hangszóróját. A magunk részéről, a Ligetben történek után a jogvédőknek adnánk igazat, mert, hogy előjöjjön belőlünk a Scherlock, nekik semmiféle érdekük nem fűződik ahhoz, hogy ne az igazat mondják – hacsaknem Soros mámegin –, ellenben a miniszternek annál több. Meg ezt a tempót már úgyis megszoktuk tőle.

Mindemellett a hazugságnak ebben a messzeringó tengerében, amely decens hazánkat időtlen-idők óta megüli, ez a tempó egyáltalán nem ütheti meg a szívünket, hiszen szügyig merülünk benne. Ugye, Gyurcsány, aki teljesen belezavarodott ebbe a fogalomba, és akkor mondott igazat, amikor kijelentette, hogy hazudik, vagy mostani utódja, aki meg egyenesen arra intett, hogy amit mond, azzal egyáltalán ne is foglalkozzunk, és ő is itt van nekünk.

hazugságViszont az egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar szögesdrót peremén megruházzák-e a menekülőket, avagy sem. A Human Rights Watch szerint igen. Jelentést tettek közzé, amely azt mondja, hogy a magyar határon zaklatják a migránsokat, rövid úton visszafordítják őket Szerbiába, egyes esetekben kegyetlen és erőszakos módon, anélkül, hogy mérlegelnék a menedékkérelmüket.

Lydia Gall azt meséli, hogy „Negyvenegy menedékkérővel és menekülttel készítettem interjút, több segélyszervezet és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának munkatársaival is beszéltem, akik megerősítették az információkat. Szemtanúja voltam, ahogy a magyar hatóságok bántalmaznak egy menedékkérőt, és találkoztam egy fiúval, akinek tizenhat nappal azután, hogy a hatóság emberei megverték, rugdosták és kutyákat uszítottak rá, is látszottak a zúzódások a szeme alatt.”

A Human Rights Watch (HRW) a dokumentum közzététele előtt a kérdéseivel együtt elküldte a Belügyminisztériumnak, a Honvédelmi Minisztériumnak és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak a jelentését. A HRW azt kérte a minisztériumoktól és a bevándorlási hivataltól, hogy július 4-ig jelezzenek vissza, ám nem tették, ezért 13-án nyilvánosságra hozta az anyagot. Gall azt mondja, hogy videóval vagy fotóval nem tudja alátámasztani az általa leírtakat, de hiteles beszámolókon alapul a hatóságok brutalitásáról szóló jelentés.

ezezMindezek után Lázár János hazugságnak minősítette a jelentést, mondván, rágalom, hogy a rendőrök bárkit megvertek volna azok közül, akiket a nyolc kilométeres határzónában föltartoztattak. – Nyilvánvalóan nem olvasta a jelentést. Mi áprilisban és májusban jártunk a területen, míg a mélységi határőrizetet július 5-én vezették be – jegyezte meg Gall.

Itt tartunk épp, és csak azért foglalkozom ezzel az egésszel, hogy újólag kiderüljön, milyen fából faragták a mi kiválasztott gerleszívű vezetőinket. Ami egyáltalán nem nóvum, viszont jelzi, milyen okokból hempergőzik kies országunk abban az állapotban, hogy jobb érzésű államok vezetői már hallani sem akarnak róla. És ideillik a Beatrice-duma is, amely, ha nem is örökérvényű nyelvi alkotás, ellenben a nálunk zajló folyamatokat hűen ábrázolja: „Mert aki hazudik, az csal,/ Aki hazudik, az lop,/ Hazudni, csalni: csúnya dolog!”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum