Hadházy a vérzivatarban – Tökre Más Politikaizé

Annyira más már, hogy nem is az.

Én nagyon böcsülöm a Hadházy urat – meg az összes aprószenteket is -, valamint az ő eltökéletlen elszántságát, és minden tiszteletem is az övé, mégis azt javasolom neki, hagyjon föl a politizálással, térjen vissza a paripák gyógyításához, és mindenki jobban fog járni. Nem fog sikerülni – ez a politikaféle izé -, az élet nem habostorta ugyanis, pláne, ha nem is akarjuk.

Ez most ilyen indulatféleképpen jött elő a bugyraimból, amikor végigbogarásztam a véle készült beszélgetést, és az elképedés állapotába csusszantam rögtön utána, sőt, szinte már közben. Hadházy Ákos lett az LMP Schiffer utáni társelnöke, és már most mindent elkövet, hogy méltó legyen méltatlan elődjéhez, aki egészen egy különös alak volt, de erről nem nyitok vitát.

piatikaMit tudunk a politikáról? Ilyeneket: a tevékeny politika valójában érdekek harca a közéletben, leginkább a közhatalomból való részesedésre vagy a közhatalom döntéseinek befolyásolására való igyekezet. A tétlen politikai szerep pedig, hogy a közösség egyszerű tagja elfogadja a közhatalom döntéseit, mivel úgy gondolja, hogy nem tudja azt befolyásolni.

(Erre a tétlenségre azért legyünk figyelemmel, nem árt, olyan édi lesz tőle az összkép.)

A politika cselekvő szereplői felléphetnek egyénileg vagy érdekcsoportokon keresztül, úgy, mint közhatalom, társadalmi szervezet, mozgalom, petíciós bizottság, polgári engedetlenség és a közéletről a tájékoztatással foglalkozók. A politika fontos szereplői a közéleti választások és népszavazás résztvevői.

Alapvetően a politikai célnak három különböző értelmezése létezik: a társadalom működésével kapcsolatos legkedvezőbb szabályozás létrehozása, működtetése, mely biztosítja a társadalom működésével kapcsolatos érdekeket, vagy egy törvényesített elnyomó uralmi rendszer biztosítása.

Mit akar az LMP ezek közül? Semmit se akar igazán, a friss társelnök odáig jut a nihilben, hogy belengeti, lehet, el sem indulnak a következő választáson. Pártja érdemei ennyik:

„Szerintem nagyon nagy igény van egy olyan pártra, amely egyszerre három feltételt is teljesít. Egyrészt az LMP egy létező, megbízható és választható párt, másrészt nem kompromittálódott az elmúlt évtizedekben, harmadrészt pedig az LMP nem megy bele abba a csapdába, hogy elhiszi, úgy lehet nyerni, ha hergeli, hecceli az embereket és démonizálja az ellenfeleit.”

hadházyDe! Tessen démonizálni az ellenfelet, és tessen cukkolni a népeket. Másképpen nem megy ugyanis. Nem akarom most az egész interjút idecitálni, legyen elég még csak ennyi:

„Én nem tudom elképzelni, hogy ez a választási rendszer így maradjon, most ennyit tudok erről mondani. Akkor nagyon el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme indulni. Ezt a kongresszuson persze nem vetettük fel, és jelen pillanatban erre nincs az LMP-nek hivatalos álláspontja. Én magánszemélyként mindent meg fogok azért tenni, hogy ezt a törvényt megismerje az összes magyar választó, a súlyos hibáival együtt.”

(Friss társelnök úr tétlen politikai szerepre készül tehát, és emlékezzünk akkor erre megint: A tétlen politikai szerep pedig, hogy a közösség egyszerű tagja elfogadja a közhatalom döntéseit, mivel úgy gondolja, hogy nem tudja azt befolyásolni.)

Stimt.

Őrület. A társelnök, aki nem látja értelmét az indulásnak, viszont magánszemélyként majd szemináriumokat tart. Mindezek oly gyönyörű kilátások 2018-ra, hogy állva pisálunk tőle. Az LMP-ről, és –től eddig annyit lehetett hallani, hogy „zöld”. Ennek se volt sok értelme, miközben folyt a vér, és lekaszabolták az országot, de még ebből a kiscsoportos tempóból is visszavenni, az már nem piskóta. Tényleg nem kéne elindulni semmilyen választáson, teljesen fölösleges, meg még a paletta is tisztulna valamelyest. Ha így megy ez, lehet alapozni a második felcsúti stadiont.

És most kérek elnézést minden jószándékú és jóhiszemű LMP-s aktivistától és hívőtől.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
4 hozzászólás “Hadházy a vérzivatarban – Tökre Más Politikaizé
  1. dr. Hadházy Ákos szerint:

    Kedves Rezeda Úr,

    sajnálom, hogy indulatokat keltettem Önben, elnézést kérek érte. Valószínűleg tényleg illetlen, hogy egy vidéki állatorvos bele próbál szólni a nagyok játékába és lehet, hogy nehezen érthető is , amit mond. Én minden interjúban azt mondom el, hogy nem hergelni kell az embereket, hanem meggyőzni őket és cselekedni. Látja, Önt mégis felhergeltem. Tényleg nehéz szakma ez, de még egyszer elnézését kérem, egyelőre maradok.

  2. rezeda szerint:

    Tisztelt Hadházy úr!
    Én tényleg tisztelem önt, ám stratégiája, taktikája, amellyel a mai rendszer lebontható lenne, számomra nem tűnik célravezetőnek. Erről írogattam, és ezt tartom továbbra is.

  3. dr. Hadházy Ákos szerint:

    Köszönöm szépen a válaszát, én bízom benne, hogy van logika a stratégiámban akkor is, ha ez egy-két interjúból nem feltétlenül érthető :). Ha rám ír egy mailt, szívesen beszélek is róla Önnel és meghallgatom az érveit is:)

  4. Gesarol szerint:

    Dokikám, a siffer LoMPosaelső pillanattól kezdve megpróbálta dramatizélni a “Kinn is vagyok, benn is vagyok, jaj de nagyon decens vagyok” slágert, de igazágól egyetlen igencsak kétes eredményre fűzte fel A Mi Sohanemhazudó Sasmadarunk zsebbéli fiskálisa, a sukorói beruházás kinyírására. Ez sikerült is, gyurcsány a tőle megszokott módon balfasz volt és kemény odacsördítés helyett nyivákolt és teketgett, Blum úr elunta és bejelentette, hogy akkor basszatok egyedül fiúkák és máshova vitte a pénzét. Az a csodálatosan hatalmas értékű sásos domboldal azóta is termi a szittyót, ha parcellázzák valamikor, be is jön érte annyi, hogy az önkormányzat vehet a polginak egy dácsiát, viszont fletót az istennek se sikerült lecsukatni, tehát kudarc.
    És mi mást is csináltak még? Ja, volt néhány csodás performansz. Viktor azóta is a sarokban didereg és rezeg a feje.
    Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!