Volt már ilyenre példa az időben, és lesz is még, végső megoldásként meg ott van a lobotómia, ha már einsatzgruppékat nem gründolhatnak, mert az momentán nem komilfó. Íme, a rendért való heroikus küzdelem ábrázata.
Volt már ilyenre példa az időben, és lesz is még, végső megoldásként meg ott van a lobotómia, ha már einsatzgruppékat nem gründolhatnak, mert az momentán nem komilfó. Íme, a rendért való heroikus küzdelem ábrázata.
Egy visszavágót vizionál, és már nem a gyepen, hanem a kerítések tövében, mondván – mint ábránk is mutatja –, basszunk oda ezeknek a mocsadékoknak egy jóízű, magyaros népszavazással a kényszerbetelepítésről. Ettől Brüsszel majd áramütötten fordul le a magas lóról.
Rend van a Pártban, rend van a gyárban, rend van az óvodában, meg rend van az iskolában. Katonásan testet nevelünk, katonásan énekelünk naponta, és talpaink egymásra lépnek. Kerítéssel óvjuk a rendet, rendőrökkel óvjuk a rendet, a buzikat kipicsázzuk, asszonyainkat megneveljük.
Egyetlenünk maga Arkhimédész, aki keresi a fix pontot az Univerzumban, hogy kifordíthassa azt sarkaiból a saját képére. Momentán ezt máshol nem lehet meglelni, csakis Felcsúton, a pöfögő kisvasút tövében, a ház végi budiban, ahol, amikor dolga végeztével Európa megmentője épp töröl, belekiálthat a légbe, hogy aszondja: sose halunk meg, férgek, istenek!
Innen ragadhatott meg benne az egészségügy, mint föladat, amit oly sikeresen kezel, hogy mára tele lett az ország fekete ruhás nővérekkel, London meg magyar orvosokkal.
Mert mint tegnap kiderült, ezek nem bírnak leállni. Kormányzó erőnk úgy működik, akárha valamely automata, amelybe fölül bedobják a masszát, legyen az bárminemű, alul meg migráncsok potyognak belőle.
Két meccs, amikor annyira magyar lett minden halandó, hogy pulikat okádtak az udvaron, vérző gyomrukból nemzeti színeket öklendeztek elő, és kokárda lett a szemük helyén, azon át szemlélték a piros-fehér-zöld holdat, ami előtt szittya magyar boszorkányok iramlottak seprűiken, hónuk alatt Nagy-Magyarország matricákkal, és a Himnuszt énekelték végtelenített magnószalagon.
Viszont valamiképpen ki kéne fejezni ki-, és ellenállásunkat. Ha másképpen nem megy, demonstráljuk eltérő utunkat akképp, hogy nekilátunk magunk is fókát zabálni, bár ez is bajos. A fókák jó fejek. Meg olyan cukik.
Mint azt a közelmúlt történései ékesen bizonyítják, minálunk a hatalom előszeretettel matat a nők bugyijában, így hát jobb, ha ehhöz már zsenge korukban hozzászoknak.
Más aspektusból viszont: bár determinisztikus világban élünk, ennek ellenére minden ember rendelkezik szabad akarattal. Ezt kell majd figyelembe vennie a tekintetes bíróságnak, ha annak jön el az ideje.
Legutóbbi hozzászólások