A xanax a rend

„Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk/ Mint azok, akik ide bezártak/ Őrület, őrület, de van benne rendszer/ És mi majd jók leszünk egymásnak/ Mi most ne törődjünk semmivel/ Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék/ Gyere, bújj el velem a lépcső alá/ Na látod, egyforma köztünk a különbség… Kilincs, az nincs, de minek is lenne/ Ha egyszer gumiból vannak a falak?/ Amekkorát akarunk , akkora a cella/ És minden, ami nem kell, kívül marad.”
(Sziámi)

A rendőrök azt mondták Komáromy Gergelynek, a Riddim Colony nevű zenekar frontemberének, hogy vége van, begyógyszerezik, szétinjekciózzák, és hónapokra kivonják a forgalomból. Ő volt az, akit azt követően vittek be a pszichiátriára, hogy a városligeti tüntetésen felmászott a bontásra ítélt Közlekedési Múzeum kéményére, majd önként le is mászott onnan.

milos-forman-szall-a-kakukk-feszkere-2Valljuk meg, ez már egy új szint. Nem egyszerűen gumibottal tosszuk szét a kedves tüntető ábrázatát, még csak nem is bilincselés közben törjük el a vállát neki, miközben barátilag noszogatjuk. Sőt – hogy szolgáljunk a legendáriumnak is –, gumilövedékkel sem hatolunk a szemüregébe. Az ilyen avítt módszerek semmire sem jók, mert a delikvens tudata megmarad, sőt, ellenállási buzgalma netán meg is erősödik.

Viszont rendnek kell lenni. Hat éves programja ez már jámbor vezetőinknek, ami elérendő célt először a jóképű belügyminiszter hirdetett meg. Mint emlékezhetünk rá, két hetet adott erre magának, aztán semmire sem ment, éppen csak sms-ekig jutott, és még annak sem engedelmeskedtek a polgárok. Nem ültek át másik autóba, leszarták, magunk közt szólván még ezt az utasítást is, viszont az ilyen engedetlenség nem tartható, mert hová jutunk így, mely búbánatba?

A végén még reánk telepszik a káosz. Mindezt megelőzendő számos módszer létezik. Lehet élni óriásplakátokkal, meg lehet szállni, le lehet igázni a médiát, és onnan duruzsolni katatón módon a népeknek az egyedül idvezítő igazságot. Segítségül hívhatjuk a haveri egyházat, akinek méla szolgái a szószékről kukorékolják szavainkat, hogy egyszerűbb, istenfélő alattvalóink a Gyehenna tüzétől rettegve foglalják imába szent neveinket.

Mindezek taktikai elemek – ha már harc -, a stratégiai célok eléréséhöz, jelesül a népek teljes lebutításához az oktatási rendszert alakítjuk át. Szaladgáltatjuk és énekeltetjük a nebulókat, valamint hülye tankönyveket írunk nekik. Alsóbb szinteken, az óvodában pettyes labdák kíséretében képviselők látogatják rendszeresen a kis szarosokat, és migráncsnézőbe viszik őket a határra. Ráadásként megfélemlítjük a tanerőt, és egyéb cukiságok is alkalmasak ideánk eléréséhöz.

szallakakukkfeszkereE küzdelem csak hosszú távon hoz eredményt, viszont most van helyzet kedves vezetőnk szerint. A kárhozatot hozó Európa maga a káosz az új doktrína alapján, ezzel szemben fatornyos hazánk a rend hona, annak képviselője és mintázata. És akkor, amikor mindezt a légbe eregette az ő szájából, elvetemült alakok mindenféle ligeteket védenek itt neki, ami annyit tesz, hogy zavar támadt az erőben, és ez tarthatatlan állapot.

Megmutatja, hogy hiába az immár hat éves küzdelem, mégsem sikerült teljesen kiirtani az értelmet az összes magyarokból. Mintegy kétmillióból azért igen, de mindig akadnak renitensek, mint itt is, és ilyen esetekben a zavart és undorító hatalom netán kemikáliákhoz fordul. Volt már ilyenre példa az időben, és lesz is még, végső megoldásként meg ott van a lobotómia, ha már einsatzgruppékat nem gründolhatnak, mert az momentán nem komilfó. Íme, a rendért való heroikus küzdelem ábrázata.

Ámde:

„És vígasztald meg, ha vigasz/ a gyermeknek, hogy így igaz./ Talán dünnyögj egy új mesét,/ fasiszta kommunizmusét -/ mivelhogy rend kell a világba,/ a rend pedig arravaló,/ hogy ne legyen a gyerek hiába/ s ne legyen szabad, ami jó.”
(Na, ugyehogy, JA)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,
1 hozzászólás “A xanax a rend
  1. csótány ferike szerint:

    Elmebeteg rozoga!
    Teljesen leépülsz, nagyon hülye vagy már.
    Tetszik ez a mondatod:
    ” Sőt – hogy szolgáljunk a legendáriumnak is –, gumilövedékkel sem hatolunk a szemüregébe.”
    Tisztában vagy a legendárium szó jelentésével?
    Ki hisz a fajtádnak ezek után?
    Rettegő rozoga, vegyél be xanax-ot, pihenj, mert nagyon röhejes vagy.
    Szólj anyádnak, lájkoljon még egyet, akkor már kettő lájkod lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!