Kórház a Fidesz szélén

Mindenféle fertőző betegségek vannak szerte a kerek világon, azt azonban nem tudjuk, Brüsszelben melyik pusztít. Valamelyik bizonyosan, hiszen ezt maga Kövér László házelnök úr jelentette ki hajdani kollégája, Navracsics ezredes ténykedése kapcsán, aki egy pillanatra kitekintett a téboly leple alól, és máris hülye lett a hazai váteszek szemében.

A Fidesz hajdanvolt erős embere megszabadulván a turul fogságából azt találta mondani, hogy az Európai Bizottság nem zsarolja Magyarországot, nincs kötelező betelepítési kvóta, csak a legális menedékkérőket oszthatják majd el, ezért a kormány népszavazási kezdeményezése és plakátkampánya nehezen értelmezhető Brüsszelben.

Az ilyenek súlyos bajra utalnak, Kövér úr aggódását is fejezte ki legott, mondván: „Mélyen sajnálja, hogy Navracsics Tibort a brüsszeli levegő ilyen gyorsan megfertőzte”. Mi lehet a baj? Mivel a keresztényi magyar vezérkar szerint Brüsszelben csupa patkányok szaladgálnak, diagnózisunk szerint a hantavírus pulmonális szindróma támadhatta meg Navracsics úr tudatát.

fidesznarancsEzt a kórt először 1993-ban az USA-ban írták le, fedezték fel. Az ember az állati vizelettel szennyezett vízzel vagy talajjal érintkezve fertőződhet. A kórokozó legtöbbször a légutakon keresztül hatol be a megszáradt vizeletből képződő porral együtt. A vírus fertőzőképes lehet a bőrkontaktuson, illetve felsértett bőrfelületen keresztül is. Ott a pont.

Viszont föl kell tennünk a kérdést, miszerint Navracsics úr pillanatnyi elmezavarban szenvedett csupán, vagy tényleg megvilágosodott, és már jogosult a bódhiszattva címre. Meglátásunk szerint annyi ganajságot követett el annak idején, hogy most hiába ministrál, jóvátenni azokat sohasem tudja. Viszont a mi szívünk kerek, ezért megbocsátunk neki.

Ellenben látni kell, mily értő és aggódó odafigyeléssel fordulnak választott vezetőink az egészségügy problémaköréhöz. Ezt maga Orbán Viktor bizonyította még az idők kezdetén, de mindenképpen a kétharmad előtt. Ott ült velem szemben, és megkérdeztem tőle, mit szól ahhoz, hogy az ÉS a szőleit firtatja. Azt mondta, ő ilyet egészségügyi okok miatt nem olvas.

Innen ragadhatott meg benne az egészségügy, mint föladat, amit oly sikeresen kezel, hogy mára tele lett az ország fekete ruhás nővérekkel, London meg magyar orvosokkal. És akkor a szemét angolok kibasznak vele, mert brexitelnek. Ha nem vigyáz, hamarosan elözönlik az országot a hazaszakadó sebészek, belgyógyászok, meg ki tudja, hányfajta léhűtő még, és akkor mi lesz? Mondjuk, közmunkában műtenek. Csakis ez.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum