Megfordultam ekkor, hogy lássam a múltat, és rá kellett jönnöm, hogy menthetetlenül szétkúrták az életemet, és végül is, nem ez a mostani bagázs az első számú bűnös, hanem az eltelt huszonöt év, meg az előtte volt mindennapok.
Megfordultam ekkor, hogy lássam a múltat, és rá kellett jönnöm, hogy menthetetlenül szétkúrták az életemet, és végül is, nem ez a mostani bagázs az első számú bűnös, hanem az eltelt huszonöt év, meg az előtte volt mindennapok.
Még a legújabb kori békeharcosok is alig voltak páran a Sümegen a minap – mondjuk jó: kétmilliónyian csupán nemzeti filipszámokban -, pedig a szeánszhoz zászlókat is kaptak a főcivil bótjában zacskóba csomagolva, Bayert is ígértek megminden. De a muzsika már nem a régi. Úgy jártak a gyermekek, hogy elfogytak az arcaik.
Most pedig már, hogy mindent elmeséltem az elmúlt öt évről, megnézem azért a hungarikumot, amely abban leledzik, hogy boldogtalan&boldogtalan&co veti vigyázó szemeit az új csodára, amelyet emegynek neveztek el a keresztségben, mint valami vizslakölköt.
Abban a szakrális térben, amelyben Felcsúton szállott alá maga a szeplőtelen, hogy néki ajánlhassa föl a zivataros földet St. Steve, minden megeshet. Még az is, hogy ezt az egész vándorcirkuszt provokátorok zavarják meg, de tőlük tartani mégsem köll.
Milyen nap van ma? – A gyakornok azt mondta, hogy kedd. – Én is azt hittem – válaszolta a főszerkesztő. – De aztán rájöttem, hogy ma is csütörtök van, mint tegnap.
Valami talmi hímsovinizmust kalapálhatott belé az apja annak idején, ilyképp a nép egyszerű gyermeke ő. Ebből is kitetszik, hogy az ifjúkori liberalizmus csak álca volt, lázadás a nadrágszíjas nevelés ellen, amelyet és amikor már nem kellett tartani a szülői adjusztálásoktól, egy mozdulattal dobott a sutba. Nem illiberális ő, hanem egy parancsuralmi rendszerhez szokott manus.
A fő csapást azarohadtamerika kapta, mert megtudhattuk, hogy amikor Kossuth apánk tiszteletét tette náluk, akkor ottan még rabszolgaság volt. És ezek tartanak nekünk előadást szabadságról meg demokráciáról, mondotta fénylő csillagunk. E ponton pedig elnyújtott orgazmusok hangjai törtek elő a rostált tömegből.
Ha arra is volna némi kis közforrás, legott előtörne belőlük az alanyi költő, és zengenék jambusokban Viktor pajtás hős tetteit, aki csak nééépééének él. Illetve kerülnék a nyugatias metrumot, helyette hangsúlyos magyarosban nyomnák, ehhez azonban el kéne végezni a közmunkások számára kiírt „Ismerjük meg a versformákat!“ elnevezésű kurzust, de ez sem jelentene gondot.
Legutóbbi hozzászólások