Örök vasárnapok

dada 3A hely, ahol élünk, megkezdte végső, és e percben visszafordíthatatlannak tűnő metamorfózisát. Most már kitetszik, hogy a kollégisták keze mindenhová elér, és ez riasztó. Nagyon. Amikor ez az egész cirkusz a vasárnapi zárásokról kirobbant, én, a nagyarcú lúzer azt hittem, hogy basszák meg: védve vagyok. Itt van nekem ez a kicsi kis boltom, a cukorfalat, az egész nincsen húsz négyzetméter – ha már ebben köll számolni a hétvégi parizert -, és ez a pénznyelde – ami van nekem – burokba rak. Így és ezért igen elítélendő-önző módon úgy vélekedtem, amíg a többiek, a rossz helyre születettek szopogatják a maci jobbik végét, magam csak papucsba ugrok, és vasárnap röhögve szaladok le kedvemet tölteni, ötven méter az egész. És mindenki bekaphatja.

Aztán magam is megszívtam, de nem vasárnap reggel kezdődött a dolog. Máma tapasztaltam a semjéni mindenhatóság ganajerejét teljesen, bár utaló jelek este is mutatkoztak. Úgy alakult, hogy randevúztam a kedvesemmel, aki – mivelhogy nem boltos – a megszentelt napon is dolgozott, mert szabadott neki. A presszoda mellett, ahová a találka megbeszélődött, vígan éldegél egy nemzeti dohányos, aki, illetve az üzlete ezideig éjt nappallá téve állott a polgárok szolgálatára. Így minden leendő tüdő-, gége-, etc. rákos örömöknek kitett polgártársunk bízhatott abban, hogy a nap minden szakában beszerezheti itt a szájöblítőjét. S mivelhogy magam is az irtandó fajhoz tartozok, itten reméltem bűzrudat venni, tekintettel az este bekövetkező el classicora, amely futballünnep megkívánja a dohányfüst tiszteletét mindenképp.

Aztán pofára zuhogtam. Vasárnap és ünnepnapokon március 16-a után zárva: ezt hirdette fennen a dohányos, és még ekkor sem számítottam semmi rosszra. Ezidáig nem vette el a saját anyósát a manus, hogy igen közeli családtag álljon a pult mögé, mint ahogyan az keresztényileg előíratott, de előbb-utóbb meglesz ez is. Így ment agyamnak folyása, volt még vagy hat szál vitaminbomba a dobozomban, ezzel ha szűkösen is, de megérem a hajnalt, gondoltam, aztán haligali. Megvan, illetőleg megvolt eddigi reggeleim metódusa. Álmatlan alak lévén, ha zsömle köllött, akkor ötkor már mehettem, a kicsi kis csodám akkor tárta kapuit. Ha cigi is szükségeltetett, fél hat volt a nyerő, a mellette lévő – itteni – bagósbagázs nyitott két éve örökidők óta mindig ebben a percben. Éjjel nyert a Barca, egy volt a világ, sőt, arra is ügyeltem, hogy az utolsó szálamat ötkor szívjam el.

dada 2Fél hatig kihúztam, és a valóságot ismerők mindent lebíró erejével és tudatával gyalogoltam bele a csipkedős reggelbe. Fél hat, dudorásztam, a cigis nyit, a piciny boltom meg már túl az első rohamon. De egy pillanat alatt lett mindennek vége. A tabakérián hatalmas lakat mutatkozott, közelebb érve látszott a cetli, hogy ő március tizenöt után ekkor nyit: márminthogy hatkor. Áthúzódik neki az éjszakán a vasárnap, véltem, és elvonszoltam magam a kicsiny kis fixériás boltom felé, amely amióta a világ forgásban van, ötkor tárult a csodát váró, gyűrött arcú választópolgárok pénztárcája elé. Ez is zárva volt, a bűvös dátum óta hatkor nyit, és vasárnap nem fogad bérmálkozókat. Ezt is kézzel írt felirat mutatta. Ekkor dőlt össze teljesen a világ. A Fidesz ím megtalálta a fix pontot, amely segítségével ki tudta forgatni sarkaiból az Univerzumot, meg engemet is. Nevettem volna a világ ostobaságán, mint azt Sören javallja, de biztos voltam benne, hogy megbánom. Vagy-vagy. Nincsen más lehetőség.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum