Vagy-vagy: Médiamerengő

A mi pénzünkből nekünk baszták el. Ezzel a tudattal közelít a jódógos minimális ember a tévéjéhez a mostani elkúrt napokban, amikor havashenrik válik minden kalifaszijózsiból. De azért mégis: ki lehetett volna arra képes, hogy egy a tábort varázsoljon a kalapból nyolcvan milliárdért? Csakafidesz, aki folytatja, és ebben ki is merül kormányzásának összes ereje. Most pedig már, hogy mindent elmeséltem az elmúlt öt évről, megnézem azért a hungarikumot, amely abban leledzik, hogy boldogtalan&boldogtalan&co veti vigyázó szemeit az új csodára, amelyet emegynek neveztek el a keresztségben, mint valami vizslakölköt. Olyan is: odavizel a frissen mosott szőnyegre. Mégsem erről óhajtanék elmélkedni azért, mert kinek?

alakomHanem a népem lelke, ez a bozontos, amely csüng az elkúrásokon, és mosolyog doszt is. Ördögi, kiscsoportos óvodás nívón – mint tenmagam is – lesi, mit csesznek el a hatalom által felkentek, akik újságírónak delirálják magukat. Tehetik, de legyen ez a saját bejáratú bajuk. Mindez nagyon jó és komilfó, ám hülyéken röhögni mégsem ér, más a bajok eredete, és ez rendszerszintű. Fáj a komitácsis szívem nekem, de ez egyéni szocpol. Mint ahogyan az is, hogy nem bírok röhögni a saját nyomorúságunkon, hiába hajaz erre a közvélekedés. Nékem ez az össznépi vigyor immár a zokogással ér föl, mert kiderült, mik vogymuk isa. Igába hajtott barmok, akik gúzsba kötve táncikálnak, miközben megfeledekeznek az örökkévaló igazságról, amelyet Sören papa fektetett alapkőbe oly visszavonhatatlanul, hogy még a CÖF sem bír átgyalogolni rajta.

„Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sirasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata.”

Kérem a következőt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!