Zászlót a szőnyegosztályról…

alakom 2…cipőt meg a cipőboltból, pláne hogy még mindig centrumhétfő van. Legalábbis a CÖF szerint, amely kalandos tudatú szervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy mosolyogtató masszát képezzen magából, és ehhez toboroz partnereket is. Most épp attól kívánja megóvni az egyre jobban elfajuló nemzetet, hogy „visszaszivárogjanak a hatalomba azok, akik eltékozolták a nemzeti vagyont, és úgy vélik, hogy elkerülhetik az elszámoltatást“. Ez ellen mostanság Tapolcán köll küzdeni, ezért hétfőn Sümegre mennek misére meg Bayert hallgatni. Ez a kombó garancia a sikerre, a nagygyűlésen a harcos matrónák vélhetően állva fognak pisálni a gyönyöröktől, amely élvezetet bizonyára kiegészítenének még egy kis savazással is, ha tehetnék a békesség és a megbocsátás jegyében.

Ez a vonulás nem képzelhető el cöfös lobogók nélkül egyáltalán, amely jószágokat a führer Csizmadia cégénél, a Bétexnél osztanak az arra érdemeseknek. Ez a Bétex kurvára veszteséges volt – évi több tízmilliós mínusz a fülkeforradalom utáni időben -, azóta viszont a jóisten felvitte neki a dolgát, akárha Mészáros Lőrinc volna. A mérleg a kitartó munka, a jószerencse és némi barátságok folytán máma már pluszos, úgyannyira, hogy még zászlóra is telik neki, amelyet zárt borítékban a szőnyegosztályon lehet átvenni konspiratív módon. Ezeket a vásznakat aztán a nemzetmentés nevében az autó ablakába köll tenni a vonuláskor. Kalandos sorsú turisták elképednek majd, mert azt hiszik, hogy már forma 1-es futam van a nemzet mogyoróján, azért tülkölnek lobogós járgányok a kátyúk közepin.

A közmunkások meg, akik az árkokat tisztogatják kitartóan ugyanott, azon törik tanfolyamokon edzett fejüket, a falu melyik hajadonja megy férjhez. A benszülöttek ugyanis ilyen alkalmakkor szoktak karavánozni a templomtól a csehóig, ilyképp ez az egész hercehurca megzavarja a pógár amúgy is zavaros tudatát. Mért hétfőn veszíti el amúgy már régen cafatokban lafogó ártatlanságát a Julis, megmég: hogyhogy a forma 1-et Eccleston egy nappal eltolta, bár attól a kapitalista ganajtól minden kitelik, nem féli az az Istent. Vagy csak attól reszket, hogy a rajongók nem tudnának bambit venni vasárnap a futamán neki, ki tudja mindezt ebben a kiismerhetetlen világban. A libsibolsik meg a melegek a zsidókkal szövetkezve mindent összekatymagoltak, ideje van hát a rendrakásnak.

szür 4Most, hogy egynéhány tankönyvet kivonnak a forgalomból szellemi visszamaradottság miatt, az abban foglalt alapvetéseket az élő szó erejével köll plántálni a gránitsimaságú agyakba. Ne aggódjunk, lesz fogadóképes kereslet. Abban a szakrális térben, amelyben Felcsúton szállott alá maga a szeplőtelen, hogy néki ajánlhassa föl a zivataros földet St. Steve, minden megeshet. Még az is, hogy ezt az egész vándorcirkuszt provokátorok zavarják meg, de tőlük tartani mégsem köll. A fideszcserkészek majd alaposan fölírják mindet, hogy aztán az evilági hatalom minden földi jóból kirekessze az egész hazaáruló brancsot, persze csak miután Semjén kiátkozta a megátalkodottakat. Hát nem délibábos habostorta ez a mi országunk? Dehogynemám. Tartani egyedül attól kell, hogy ezen a hétfőn is csütörtök lesz, pláne harmincöt fok. Ki törölgeti akkor Zsóti izzadó üstökét? Hát a lábbelis ember, a csizma diája. Reája hárul a nemes föladat, kitartás hát, efftássak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!