Elfuserált lélek – avagy a vezér gyermekkora

dada„A népnyelv erőteljes kifejezéseit és a népi elégtétel bevett módszereit kerülnie kell a miniszterelnöknek, de kedvem lenne hozzá és igény is volna rá. Mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is.” Ím ígyen bukott ki sokadjára az egyszerűség vezénylő csillagunkból, amikor egy kérdés firtatta besúgói mivoltát. Kitetszik: ahogy korosodik, mind gyakrabban fordul múltjához, mereng az avas szagú parasztudvarok romantikáján, és felrémlenek benne a falusi búcsúk lélekemelő népi elégtételvevő módjai vasvellával a budi tövében. Ezt cselekedné, de köti a klub, ahová beengedték ugyan, úgy-ahogy késsel-villával enni is megtanult, mint ezt büszkén jelentette ki nem is egyszer, legszívesebben azonban beleböfögne a mikrofonba.

Valami talmi hímsovinizmust kalapálhatott belé az apja annak idején, ilyképp a nép egyszerű gyermeke ő. Ebből is kitetszik, hogy az ifjúkori liberalizmus csak álca volt, lázadás a nadrágszíjas nevelés ellen, amelyet, amikor már nem kellett tartani a szülői adjusztálásoktól, egy mozdulattal dobott a sutba. Nem illiberális ő, hanem egy parancsuralmi rendszerhez szokott manus, akinek egyetlen baja az volt csupán – mint azt be is vallotta -, hogy nem a kezében volt a pálca. Ezt megkaparintva ült bele az otthon kapott mintába. Addig ezzel nem is volna baj, amíg szerencsétlen, elnyűtt Anikó ennek a szenvedője, meg az Afrikába menekülő fiúgyermek – akiket persze sajnálunk -, egy országot ilyen alapvetésből irányítani azonban nem sok jóra vezet az álmoskönyvek szerint.

Ha innen vizsgáljuk ezt az elfuserált lelket, sok mindenre magyarázatot lelünk. Vonzódik a katonasághoz: másképpen szemléli a világot, aki volt már mundérban. Így véli, és szíve szerint egyetlen intéssel soroztatna be minden tetves bölcsészt. Nem lehet véletlen az sem, hogy munkának csak a kétkezit tartja, holott maga ilyet sohasem végzett. Ehhez társul a futball indokolatlan imádatán túl a testi nevelés kultusza, a család misztifikálása, és az erkölcsi – amely egyet jelent számára a vallásival – nevelés szorgalmazása. Ez így együtt sajátságos, és valljuk be, meglehetősen elborzasztó képet mutat a kultúra elsorvasztásával egyetemben. A gőzös massza, amely ilyen ideákat böfög, már nem is a kádári korra hajaz, mintájához hátrébb kell lépni az időben, és meg is kapjuk a mai Kossuth térben a feleletet.

szür 3A Horthy korszak nem önmagáért éled újjá, hanem mert ez a zsinórmérték a lelkében. Ott van otthon. A gyerekkorban megtapasztalt rendet keresi a világban, a ma káosza rettenti, a múltba menekül. Meg keletre, ahol patriarchális viszonyok uralkodnak, férfias ájer. Goodfriendet is kihívta volna szíve szerint a kocsma udvarára – legyen férfi!, ugye -, elnézi a vakkomondoros ámokfutásokat, meg a most épp ellene lázadó valahai államtitkárának nőalázó beszólásait. Egyenes volt ez a szellemi kibontakozás a kolbásztöltésen át a pálinkázásig, most látni, hogy mindezek nem piár fogások voltak, hanem lelkének rejtett bugyrai nyilvánultak meg általuk. Nyitott könyv ez a visszamaradott ember, és lapjain látszik leglényege, hogy nem egyéb, mint a falu bikája, elfuserált bandavezér, aki nem felejt. Repesve várjuk, mikor jön el az emlegetett elégtétel ideje, és mi módon, osztrák nyugdíjas vagy más képében. Nem lennénk akkor Simicska helyében, a bandavezérek nem hagynak megtorlatlanul semmit ugyanis.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!