Mikor mi: vagy neonáci csődület, vagy most épp demográfiai csúcs van minálunk. Majdnem ugyanolyan résztvevőkkel, de ez nem is érdekes igazán. Sokadik csúcs ez már a népesedésről, aminek az az íve, hogy nem feltétlenül emiatt és azóta, de folyamatosan csökken Magyarországon a születések száma. Összefoglalva tehát, lópikulát se ér ez
A mókásabb kedvű, ámde a NER-t módfelett rühellő honfitársaink tegnap a történések nyomán annak adtak hangot a szájbertérben, hogy már csak egy nagy doboz popcorn szükséges számukra a felhőtlen boldogsághoz, és kerek lesz a világ. Ahogyan a foteljükben hátradőlve, majszolgatva élvezik az eseményeket, amelyek bőségesen és az ő kedvükre sorjáztak
Azon megy a rugózás így utólag – mintha nem lenne teljesen mindegy -, hogy a gyereket kivágták-e az Alexandra könyvesboltból, vagy csak eltanácsolták a felnőtt irodalom polcaitól. Felnőttön itt ne olyan tartalmakat tessenek érteni, mint a felnőttfilmek, amelyeket amúgy oly nagy előszeretettel élvez a magyar, hanem mondjuk Tolsztojt – vagy
A kötcsei bográcsozás közben Orbán delirált is egy kicsit, kiszivárogtatandó belső használatra. S hogy minden undorunk ellenére szólunk róla, az azért van, mert a következő hetekben és hónapokban ezt fogjuk visszahallani mindenhonnan és a legkülönbözőbb formákban, és ez azért lesz pikáns, mert a kötcsei tartalmaknak – ahogyan ez már megszokott
Körülbelül akkor, amikor Rákay Filip aranyszínű Mercedessel gördült be Kötcsére – ami mindent elmond a nagy filmcsináló esztétikai mércéjéről -, özv. Horváthné, a kedves Erzsi néni elkezdett kotorászni a pénztárcájában valami maradék apró után, hogy száraz zsömlét vegyen a cikóriájához, mert úgy érezte, hogy erősen korog a gyomra. Nem volt
Van ez a képünk. Az, midőn doktorminiszter urunk kikel a habokból, máskor gondosan befésült haja hátranyalva, hab testén pedig megcsillannak az apró vízcseppek, mint mindmegannyi gyémánt. A távolban pedig egy fehér vitorla kék tenger ködén átragyog. Ez a felvétel, hacsak nem gyöngyhalász a lelkem, egy nyaralás idillje, ami viszont egyébként
Hogy Szijjártónak olykor habzik a szája, azt már megszoktuk. Ilyenkor föláll a taraja, lábával mérgesen toppant, és egyfolytában hülyeségeket beszél. Nem ártana azonban valahogyan leállítani a manust, mert óriási károkat okoz az országnak, s benne nekünk. Persze a rendszer lényegéből fakadóan Szijjártó – lett légyen bármekkora szája és arca, ordítson
Négy és félmilliárd eurós árajánlatot tett kormányunk a Budapest Airportra. A szerzési vágy biztos, az összeg csak nagyságrendekben, de ezért a pénzért a cég ötvenegy százalékát venné (veszi) meg Orbán valami ismeretlen, titokzatos okból. Nem tudjuk (persze igen), csak közgazdasági indokát nem látjuk ennek az üzletnek, ami még akkor is
És akkor ott, a távoli és ellenséges Brüsszelben Deutsch Tamás kopogtatott egy ajtón, majd átnyújtott egy levelet a májusban kies hazánkban jár küldöttségnek, mint valami csámpás postás. Ezt a levelet az Állami Számvevőszék küldte a bizottságnak, akinek (így cuzammen a komplett csapatra tessenek gondolni) leesett az álla azt gondolva, hogy
Amióta kipcsakok lettünk, teljesen elfeledtük a halszagú rokonokat. Sőt, leginkább le is tagadnánk őket. Ezen túl ma már – a felmérések szerint – olvasni sem nagyon tudnak a magyari kisdedek. Ha pedig a betűket ismerik is, meg nem értik az azokból formált szöveget, így kerülnek a megfelelően bamba állapotba, amelyben
Legutóbbi hozzászólások