Ezt a Füst Milánt már ezerszer elmondtam, hogy elmeséljem, amit akarok. Most épp arra hívnám föl a figyelmet, hogy Orbánt el lehet küldeni a picsába is, ha jól odafigyelsz.
Ezt a Füst Milánt már ezerszer elmondtam, hogy elmeséljem, amit akarok. Most épp arra hívnám föl a figyelmet, hogy Orbánt el lehet küldeni a picsába is, ha jól odafigyelsz.
Ha eddig kérdéses lett volna, hol is élünk, most éppen kiderült. Itt, Magyarországon, illetőleg Orbániában. Én például ötvenöt éve, és mégse örül senki ennek ruháit magáról lehányva. De mégis itt vagyunk, valamint csókoltatjuk a miniszterelnök úr laffadt valagát. Intézkedett ötszáz orvos fizetéséről, mint azt Lázár minisztermicsodától megtudhattuk. Személyesen emelte meg
Hat óra nulla, nullakor, amikor embertársaimmal ott zizgünk, és várjuk, hogy a boltos kisasszony kitárja előttünk a csodák kapuját, csak azt lehet tapasztalni, hogy legyalult népekkel van körbefogva a ’zember.
Egyebet mást persze nem is remélhetünk most már. A lapokat kiosztották, és le vagyunk sajnálva. Mindez pedig két okból szomorú ránk nézve. Hogy ennyire tartanak minket, meg, hogy voltaképp igazuk is van. Idáig jutottunk.
Vallják, önazonosak, védelmeznek. Végünk van. Addig-addig védtek meg mindent szart, amíg aztán minden elveszett. Gazdaságilag, amíg az Unió önti beléjük a pénzt, még ellavíroznak. Amikor az megszűnik, két perc alatt esik darabjaira a tákolmány. Akkor lehet majd védelmezni az alkotmányos önazonosságukat. Az eszem megáll. Már megállt.
Minden Népszabadság, ha úgy vesszük. A testi nevelés meg a stadionok kultusza, a tizenhat évre leszállított tankötelezettség, a mindennapos nótázás vágya, és az összes hasonló őrület arra fut ki, hogy Népszabadságra ne legyen szükség.
Azt hiszem, többet nincs mit mondanom. Amit lehetett, megtettem, és most Sziddhartha módján fonom össze göcsörtös ujjadványaimat, és mondom, bár hasztalanul: Az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, barátom, hazám. (Ez valahonnan van, nem tudom honnan, de tök jó. Nem?) És innentől kirielejszon.
A felestől Béla agya kitisztult, és mondani kezdte az igét álmai gőzei alól. Ijessz meg engem Istenem, szükségem van a haragodra. Ennek állt neki. A fröccsök ura mélává vált, és amikor barátja eljutott a végire, hogy aszondja, már nincs értelme semminek sem, magának is töltött egy vodkát. Hosszú éjszakára számított, és bejött a számítása. Eljött a sötét.
Nem vagyok egy szentimentális alak, ergo érzelmi húrjaimon leszarom úgymond a zivatart. De mégis megfordul bennem, hogy érdemes lesz-e itt fölnőni valakinek is az elkövetkező időkben. Hacsak nem robot lesz, mint ahogyan Sheldonra vetült a gyanú.
Mindebből fakadólag nem igazán szerencsés ilyen spirituális irányba indulni vélekedésem szerint. Pláne alaptörvényben, és még inkább a huszonegyedik században. Körülöttünk olyan normális népek vannak úgy kinézésre, aztán épp nekünk kell visszagyalogolni a középkorba. Csak jelzem, hogy ez valami olyan. Ez az étlap.
Legutóbbi hozzászólások