2016 év bejegyzései

Rossz van nekünk

Ezt a Füst Milánt már ezerszer elmondtam, hogy elmeséljem, amit akarok. Most épp arra hívnám föl a figyelmet, hogy Orbánt el lehet küldeni a picsába is, ha jól odafigyelsz.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Intézkedett

Ha eddig kérdéses lett volna, hol is élünk, most éppen kiderült. Itt, Magyarországon, illetőleg Orbániában. Én például ötvenöt éve, és mégse örül senki ennek ruháit magáról lehányva. De mégis itt vagyunk, valamint csókoltatjuk a miniszterelnök úr laffadt valagát. Intézkedett ötszáz orvos fizetéséről, mint azt Lázár minisztermicsodától megtudhattuk. Személyesen emelte meg

Read More…

Posted in Egyéb

Hazátlan, bozontos szívünk

Hat óra nulla, nullakor, amikor embertársaimmal ott zizgünk, és várjuk, hogy a boltos kisasszony kitárja előttünk a csodák kapuját, csak azt lehet tapasztalni, hogy legyalult népekkel van körbefogva a ’zember.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A Kata sarka

Egyebet mást persze nem is remélhetünk most már. A lapokat kiosztották, és le vagyunk sajnálva. Mindez pedig két okból szomorú ránk nézve. Hogy ennyire tartanak minket, meg, hogy voltaképp igazuk is van. Idáig jutottunk.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vége van

Vallják, önazonosak, védelmeznek. Végünk van. Addig-addig védtek meg mindent szart, amíg aztán minden elveszett. Gazdaságilag, amíg az Unió önti beléjük a pénzt, még ellavíroznak. Amikor az megszűnik, két perc alatt esik darabjaira a tákolmány. Akkor lehet majd védelmezni az alkotmányos önazonosságukat. Az eszem megáll. Már megállt.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Alakul a nihil

Minden Népszabadság, ha úgy vesszük. A testi nevelés meg a stadionok kultusza, a tizenhat évre leszállított tankötelezettség, a mindennapos nótázás vágya, és az összes hasonló őrület arra fut ki, hogy Népszabadságra ne legyen szükség.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Nyugatrádió, meg a nol

Azt hiszem, többet nincs mit mondanom. Amit lehetett, megtettem, és most Sziddhartha módján fonom össze göcsörtös ujjadványaimat, és mondom, bár hasztalanul: Az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, barátom, hazám. (Ez valahonnan van, nem tudom honnan, de tök jó. Nem?) És innentől kirielejszon.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Kampec dolores XXXIV. – A nap, amikor kiderült

A felestől Béla agya kitisztult, és mondani kezdte az igét álmai gőzei alól. Ijessz meg engem Istenem, szükségem van a haragodra. Ennek állt neki. A fröccsök ura mélává vált, és amikor barátja eljutott a végire, hogy aszondja, már nincs értelme semminek sem, magának is töltött egy vodkát. Hosszú éjszakára számított, és bejött a számítása. Eljött a sötét.

Posted in Egyéb
Tags:

Sárkányeleség, szamártúra

Nem vagyok egy szentimentális alak, ergo érzelmi húrjaimon leszarom úgymond a zivatart. De mégis megfordul bennem, hogy érdemes lesz-e itt fölnőni valakinek is az elkövetkező időkben. Hacsak nem robot lesz, mint ahogyan Sheldonra vetült a gyanú.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Karma az alapmicsodában – a mi Wewelsburgunk

Mindebből fakadólag nem igazán szerencsés ilyen spirituális irányba indulni vélekedésem szerint. Pláne alaptörvényben, és még inkább a huszonegyedik században. Körülöttünk olyan normális népek vannak úgy kinézésre, aztán épp nekünk kell visszagyalogolni a középkorba. Csak jelzem, hogy ez valami olyan. Ez az étlap.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum