Nyugatrádió, meg a nol

Nem siratok én már semmit. Azon rég túlvagyok. Ezen a Népszabadságon is, mert minek? Zokog itt mindenki hörögve, hogy áj!, Istenem. Pedig évtizede megy ez, csupán a kedves fővárosba belefeledkezett értelmi ’ségiek nem láttak túl az M nullásnál.

Most oda csapott be a villám, és egyből nagy a baj. Nyolcmilliónyian vidéki barmok vagyunk. Szerettük a Népszabadságot, és szerettük – amíg volt – a helyi ellenzéki hangot. De már nincs, és senki nem önt könnyeket érte. Minket már régen ledaráltak.

Szabadság, ha van, az helyben leledzik. A sparhelten meg a spájzban. A Klubrádióért mekkora vonyítás volt már, most is visszhangzik, aztán senki az elborult fővárosi értelmiségből, senki egy nyamvadt hangot nem hallatott, amikor a Nyugat Rádiót kicsinálták.

voelkischer_beobachterPedig többen hallgatták, mint a megmondósat, na, ki is az, ja, a Bolgár. Itt vagyunk, messzebbre menni fölös kalória-égetés. Persze értve vagyon a buzgalom, hogy adjunk hangot, meg szólaljunk föl. Mi ellen, cseszdmeg? A kutya vonyít, a gazda meg baszik.

Ilyen egyszerű ez. Tetszettek volna forradalmat csinálni. Ezt a tanácsot adta a néhai Antall úr, aki máma egy fél szent jobbal fölér. Nem vagyok én részeg, csak hát igen-igen kába, éppen ezért legyen a gépnek hallelúja. Most vicceltem, haha.

Akkor viszont nem volt ilyen felhőtelen a boldogságom, amikor láttam, hogyan zabálja föl a Fidesz a helyi orgánumokat, egytől egyig, darabra meg pofára. A Népszabadság csak a hab a tortán, a délutáni zsúr. Tüntetnek érte, az is meglesz. Tíz év múlva a friss húsok azt sem tudják, hogy volt valaha. Majd lesz nekik Völkischer Beobachterjük, az elnevezésre pályázatot írnak ki Mészáros Lőrinc címére.

Azt hiszem, többet nincs mit mondanom. Amit lehetett, megtettem, és most Sziddhartha módján fonom össze göcsörtös ujjadványaimat, és mondom, bár hasztalanul: Az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, barátom, hazám. (Ez valahonnan van, nem tudom honnan, de tök jó. Nem?) És innentől kirielejszon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!