A Kata sarka

Most, hogy a Sarka Kata saját műsort kapott a cézárnál, nincs miről társalogni. A fideszfalka szerint a Népszabadság legyalázása kizárólag gazdasági kérdés, és ezt akkor fogadjuk is így el, beleegyezőleg. A köztelevízió, az is gazdasági kérdés, teszem fel halovány érdeklődéssel.

És mielőtt még azt a nyolcvan milliárdot is titkosítaná a rezsim, amely summából gazdaságosan üzemel a házi média, nézzünk szét a kisgyermek TV2 tájékán, amely alakulat oly sebességgel szüli az új-, és még újabb csatornákat, mint akárha redves céda volna a köz összes farkának kitéve.

Tizenegynél tart a szivaros, azt hiszem. Meg az állami, az is, hasonló szinten fungál, de hát, ki bír ennyit nézni? Én például manapság háromnál vagyok lecövekelve, úgymint natgeo, comedy, meg a discovery. Ezek épp elég tartalmat szolgáltatnak a nagyvilágról, annak múltjáról, jelenéről meg a jövőjéről is.

sarkaAlkalomadtán, ha a Barca látható valamely sportoson, akkor kilengek. Meg, még ha NBA van, akkor is. De ezek a mániáim nekem nem esnek egybe újfajta alaptörvényekkel, mert nem vagyok kompatibilis az új horizonttal. Ezt már régóta sejtem, viszont a Kata miatt lett világos.

Tudjuk már régóta, hogy az egész Kárpát-medence hülyékkel van telerakva. Őnekik az igényeiket ki kell elégíteni, hogy nyugton maradjanak két böfögés között. Az eddig csupán a sztáranyuka mókás szerepében bizonyító magyaranya biztosan jó lesz egy magazinra, fél órában. Ennyi kijár a szivaros neje öribarijának.

Házi kielégítés pincsiknek. Itt vagyunk éppen dicsőségünkre, hogy valamely félrekefélés miatti bánatunkban adnak egy műsort nekünk. Nem épp semmi, a folyománya azonban messzebb mutató. Az eleddig fészbúkceleb nőszemély osztja majd az igét a honfitársaknak, ami történés egy nagyon szép fejlemény.

Egyebet mást persze nem is remélhetünk most már. A lapokat kiosztották, és le vagyunk sajnálva. Mindez pedig két okból szomorú ránk nézve. Hogy ennyire tartanak minket, meg, hogy voltaképp igazuk is van. Idáig jutottunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!