Karma az alapmicsodában – a mi Wewelsburgunk

Közelít a világvége, legalábbis Magyarvidéken. A mi übernagyjaink teljesen elemelkedtek már az anyaföldtől, és levitálnak doszt. Vona-Darth Vader ebbéli állapotjában bemondta a durchot, eszerint pedig ő és csikócsapata hozzájárul zöld gombja megnyomásával az alapmicsoda-izé módosulásához, föltéve, ha abban megjelenik némi spiritualizmus tejszínhabként.

Fuss el véle. Mindezek után reméljük a csodaszarvas víziójának törvényi körülirkálását is, mert nincsen lehetetlen. Lehetőleg, és pláne rovással. Anélkül tapodtat se tovább, lecövekezünk a Partium határán, és nézzük meredten, mi a lófasz is folyik itten. Mert még maga a teremtő sincsen teljesen tisztában azzal, mi lesz ennek a vége. Jó nem. Nem jó lesz.

Nem jó, ha ezek ketten egymást zsarolva, és mégis összefogva alaptörvénykeznek az összes többi alattvaló igen nagy csodálatára. Aszondják, hogy a népszavazás eredményének lényegét kívánják átültetni az alaptörvénybe, az identitás, a terület, a népesség, az államszervezet védelmének megerősítése által. S mivelhogy az érvénytelen volt, ebből következőleg a semmi válik alappá. De vegyük sorra a nihilt azért!

spiri-elkerulesErre építve, a nincsre, csak nagyon ingatag várak építhetők, légiesek, mondhatni, és ezt is megértük. Az identitás, mint nemzetképző tényező, ez fölöttébb érdekes. Mert magyar identitás nincsen. Az identitás szorosan véve én-azonosság. Amikor eszünket véve rájövünk, hogy vagyunk, különbözünk a fűtől, fától, kutyától. Nem arra ébredünk, hogy milyen fasza magyar legény vagyok.

Az egy másik szint. És a terület aztán. Ha csak nem akarunk háborút indítani a szőrös talpúak ellen – mint fő csapásirány -, akkor az száz éve adott. Hiába a matricák a nagyról szlovák rendszámú járműveken, meg zokogva tutult ál-székely himnusz, meg élettérről szőtt omló álmok. Ez nem megy, baszd meg. Száz Tusványos után sem megy egyáltalán.

Meg a népesség. Ez is, hogy ez mi? A panelproli, a zsidóbuzi meg a libsibolsi beléje tartozik, vagy sem? Illetve a három millió csupán? És akkor ők területileg hol helyezkednek el, hol honolnak, ha már idáig értünk. Az államszervezet védelme az a TEK a metróban, vagy mi a rosseb? Tessenek már megmondani, és főleg Tuzson Bence, aki mindezt elmesélte nekünk.

A népszavazás eredményének lényegét kívánják átültetni az alaptörvénybe, az identitás, a terület, a népesség, az államszervezet védelmének megerősítése által. Ezt mondta az ember a tévéjében, hogy még egyszer rögzítsük a delírt. Aztán ez egészül ki a spiritualizmussal, és itt már tényleg vége van. Vona-Orbán szeánsz három egész háromtized millió szellemi egységében.

Ó én édes uram, egyetlenegy fiam. „A harcot meg kell vívni Brüsszeli fronton is.” Ez a jelszó. Egy a jelszó, a béke, harcba boldog jövőért megyünk, most már eurokonform módon. Hogy nem nagyon érted, amit hadoválok? Nem csodálkozok, én sem, amit ők, és csak úgy értelmezni próbálom, mely aljasságokba, illetve debilitásba készülünk zuhanni épp.

a-szemSpirituális. Mindez jósdákban elmegy, és még szép is lehet, ugyanis a spirituális ember – az álmoskönyvek szerint – azt vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek akár.

De ez mégsem egy alkotmány, vagy alaptörvény, vagy mi a rosseb. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spiritualisták vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen, egyszeri és megismételhetetlen játéka, szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus erő irányítja.

Így születik új vallás a szemünk előtt alaptörvényben rögzítve. És ebből levezethető a btk.? Csak úgy mellékesen. Éshát eljutottunk idáig. Himmler volt még ennyire hülye, ő volt a felelős hajdan a birodalom dogmatikájának kidolgozásáért, és meg is tette. Wewelsburg volt az ő spirituális központja – nekünk is szépül Budavára -, telis tele misztikummal, amely játékot addig űzte, míg leszakadt az ég, meg romokban hevert az országa.

Mindebből fakadólag nem igazán szerencsés ilyen spirituális irányba indulni, pláne alaptörvényben, és még inkább a huszonegyedik században meg még inkább, és sőt. Mert körülöttünk olyan normális népek vannak úgy kinézésre, aztán épp nekünk kell visszagyalogolni a középkorba. Ez valami olyan, ez az étlap. Miattuk, fideszileg bezárólag. Meg egy csöppnyi rosszabbik is, ezt el ne feledjük!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!