Intézkedett

Ha eddig kérdéses lett volna, hol is élünk, most éppen kiderült. Itt, Magyarországon, illetőleg Orbániában. Én például ötvenöt éve, és mégse örül senki ennek ruháit magáról lehányva. De mégis itt vagyunk, valamint csókoltatjuk a miniszterelnök úr laffadt valagát.

Intézkedett ötszáz orvos fizetéséről, mint azt Lázár minisztermicsodától megtudhattuk. Személyesen emelte meg a bérüket nekik. Más helyeken ilyet az orvosigazgató tesz, hogy béreket emel. Miniszterelnöktől ilyen gesztust még soha nem hallottam, hacsak nem despota az illető.

doctor-rajzDe az. Kitetszik, mily bűbájos most már ez az egész. Akárhol vagy, ő ügyel téged, néz, valamint les. Félmillió közmókus, kétmillió közileg alkalmazott egyed. Mostantól lehet tülekedni a prime minister-bácsinál, hogy én is akarok. Így vezet az utunk lefelé.

Szórakoztam régebben orwelli példákat hozva, hogy 1984. Mániákusnak tűntem még a magam szemében is, pedig jósnok voltam. Minden, amitől féltem, az bekövetkezett. Annak a négyzete. Most már aktákba írják, miről álmodozzak. Mondjuk, elvagyok itt, a szuterénban.

Ez egy jó ellenálló hely, csak egy csöppet büdös. Ha netalán teljesen elmenne az eszem, amely folyományra az összes kilátás adott, akkor legyetek irgalommal irántam. Egyéb óhajtásom momentán nincsen. Csak szeretnék ilyen miniszterelnöki megemelt bérű orvosbácsi, avagy néni kezei közé kerülni.

Akkor minden jó lesz hitem szerint. Régen nem volt az, amikor prime úr vigyázó szemeit nem vetette ránk. De most már óv minket lankadatlanul, és ezért mi őt szeretjük véget nem érőn, és kurvára.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!