január 2016 hónap bejegyzései

Talicskában Magyarország

Ha van politika Katinka megnyilvánulásában – aki csak jobban akar úszni -, akkor ez az. Ismét egy ember, akivel szemben tehetetlenek. A talicskások meg szültésük jogán ilyenek, ezért, hogy stílszerűek legyünk: hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Na, ugye, Viktor?

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Oszlopok, vonatok és a hülyeség hajnala

Igaza van, csak egy a baj: a kultúrát kétségtelenül odahagytuk, viszont a civilizáció szakaszába sem érkeztünk meg. Ergo a Nyugat alkonya minálunk egyszersmind a hülyeség hajnalát hozta el.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Dánspermia

Ez maga a vég, rá kell döbbennünk, hogy oda a keménytökű magyar mítosza. Persze nem lehet véletlen, ahol az ország egyik kirakat-bikája a heréit vasaltatja, ott minden előfordulhat, és ez lesz belőle.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Shrekvonási tünetek, avagy mért akar tévét az Andy

Margit néni nem tudta megnézni a Shrek ismétlését, mert képtelen volt újraindítani a dobozt. Ezért, ahogyan ez már közismerten természetes folyomány, előbb szétverte a készüléket, majd egy gázpalackot tett a cserépkályha mellé, ami később fel is robbant.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Ihaj Dubaj

Várjuk már, hogy mikor lőnek egymásra, és ebben a felfokozott állapotban nagyon sokan alapvető hibába esnek. Simicska lassan már Robin Hood lesz a szemükben, és feledik, hogy egy éve még ő szipolyozta az ország csöcsét oly hathatósan, mint most a Lőrinc, csak legecizte magát, és így járt.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Kampec dolores XX. – Az újévi beszéd

A nem is tudható már minek az elnöke keretbe foglalta a hülyeséget, és megint elmondta a refrént: „Békés új évet, nagyvilág, nyugodt új évet, Európa, sikeres új évet, Magyarország, boldog új évet, magyarok! „ Ezzel fejezte be.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum