Valamennyi bejegyzés

Pofán csap a kicsi mozdony kicsi füstje

Ha én most emiatt mosdatlan szavakkal illetem miniszterelnök urat, mondván, hogy be is kaphatja, vagy, hogy elmegy a picsába, akkor ezért rám már meg lehet sértődni? A kérdés még nincsen teljesen tisztázva az álmoskönyvekben, de hamarosan meglesz ez is, teljesen biztosan. Tehát, csomagolom a fogkefét, és már indulok is.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Bekaphatjuk

Ez az etyeki sztori a rendszer lenyomata, a petri csészéje úgymond. Én vagyok, esetleg a cimborák, az én hatalmi és anyagi harácsom, meg még tízegynéhány lojális lófasz milliárdjai, ezen kívül pedig minden és mindenki le van szarva. Mindenki bekaphatja, terveztesse át és kussoljon.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Masinka Feketebalog – Kicsiviktor pityereg

Ebből csak az következhet – ha ezeket a tótokat le akarjuk győzni, márpedig mért ne akarnánk -, hogy örökös miniszterelnökünk, leendő királyunk megszentelt szülőhelyén téli olimpiát fogunk rendezni.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Reptér Felcsúton – ááh, csak mezőgazdasági megfigyelés

Hogy nem nyilvános, megértjük, mindenféle póroknak nem komilfó szállani, a holnap hőse máshol leledzik, a Budavárban meg a stadion tövében álló budi jótékony melegében csakis.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Oszlopok, vonatok és a hülyeség hajnala

Igaza van, csak egy a baj: a kultúrát kétségtelenül odahagytuk, viszont a civilizáció szakaszába sem érkeztünk meg. Ergo a Nyugat alkonya minálunk egyszersmind a hülyeség hajnalát hozta el.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Orbán füldugója, Gyurcsány neje és moslék a disznóhoz

Most ő épp készül éhen dögölni. Ha egyetlenünk jó anya lenne, akkor hozzá mérné a boldogság fokát. Ehelyett a stadionjára panaszkodik, hogy hangos.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!