Oszlopok, vonatok és a hülyeség hajnala

Nick Griffin, a britek hülyéje Kelet-Európába, noch dazu Magyarországra óhajt emigrálni, mivel szerinte a liberalizmus megsemmisítette a Nyugatot, ezért a keresztény civilizáció túlélése már csak itt lehetséges. Nem tudjuk, milyen gombát talált az erdőben, vagy születése okán ennyire tehetséges, viszont illik a képbe, szurkolunk neki tehát.

Ő a Brit Nemzeti Pártot vezette nem is oly rég, amely alakulat tagja az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének, ezt pedig 2009 októberében Budapesten, a Jobbik Magyarországért Mozgalom VI. kongresszusán alakítottak meg. A szülésnél nagy szerepet játszott Kovács Béla, a Jobbik Európai Parlamenti képviselője.

ez3Van kérdés? Nincsen. Hazajönne ő tehát az övéi közé, és még óriásplakát sem fogadná a vetések közt azzal a szöveggel, hogy nem veheti el a magyarok munkáját, mivelhogy abban a delírtáncban, ami itt folyik, minden segítő kéz elkél. Beállhatna példának okáért mindjárt hirdetőoszlopot nyűni.

Ezt most oly vehemenciával űzik, hogy kitetszik, minden baj okozója ez lehetett valaha, az írmagját is el kell pucolni, itt az ideje hát az Endlösungnak. Tarlós István álmot látott, és elrendelte ezek tarvágását, mint jó erdész. Makkos kalapjában fölsóhajtott: Wo gehobelt wird, fallen Späne. Nem értette, segítettek neki: Hol gyalulnak, ott hullik a forgács. És bólintott.

Viszik az oszlopokat, mint a cukrot, olyat is, amihez semmi közük. Mindenközben drónokkal keresik a felderítők a vasakat szerte a nagy Budapesten, mert meghirdették a Totaler Krieget Lajos ellen. Itt tartunk most, és már propaganda miniszterünk is van, mint a dicsőséges elődöknek, akik ezt a nemes háborúsdit bevezették a köztudatba mindenki felhőtlen örömére.

Közben épül a kisvasút a stadion mellett, és a liberális véglények verik a nyálukat, hogy mér. A segítség és magyarázat persze, hogy keletről jön. Igaz, nem az igazi despota vidékről, csak Japánból, de mégis csak ad valami erkölcsi töltést az, ami ott folyik.

Istenük ugyan annyi van nekik, mint a szemét, de kicsire nem adunk. Mészáros gázszerelő és a prime minister veje mostanában kinézte magának Daikokout. Ő a jómód és a termőföld istene, aki szerető szemekkel tekint le most magyar híveire, pedig nem is tudnak róla. Nem rónánk föl hibaként mindezt, ők még az Úrjézust sem ismerik ugyanis, de ez is mindegy.

Viszont visszatérve a vasútra, senki ne pofázzon a felcsúti miatt. Az majd, amikor teljes pompájában felavatják, akár egy tucat manust is pöfög majd magával, ellenben ezek a japánok nem ismerik a mértéket. Mi történt ott? Nem fogod elhinni nyájas olvasó.

ez1Három éve már csak kétszer áll meg a vonat a Japán gyéren lakott északi részén lévő Kami-Sirataki megállóban: reggel felveszi az onnan induló középiskolás diákot, délután pedig leteszi őt. A vonatokat üzemeltető Hokkaido vasúttársaság 2012-ben végleg be akarta zárni a gyakorlatilag használaton kívül lévő állomást, ám végül a cég vezetői úgy döntöttek, addig megáll a vonat Kami-Siratakiban, amíg a lány be nem fejezi gimnáziumi tanulmányait.

Spengler – aki csak egy csöppet volt fasiszta – már rég megmondta, amit Nick Griffin most fedezett fel, jelesül, hogy bealkonyul a Nyugatnak. Igaza van, csak egy a baj: a kultúrát kétségtelenül odahagytuk, viszont a civilizáció szakaszába sem érkeztünk meg. Ergo a Nyugat alkonya minálunk egyszersmind a hülyeség hajnalát hozta el.

Így lebegünk most a semmi közepén az oszlopainkkal meg a vonatjainkkal, és már nincs remény. Hacsak Amatsu Mikaboshi segítségét nem kérjük, hogy zabolázza meg magyar gyermekeit. Ez a férfiú a gonoszok istene arrafelé. Meg itt is, ha már piros pötty van a seggünkön. Ugye, Gyuri bácsi?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!