Dánspermia

Most nem arról fogok sóhajtozni, hogy az üstökösök és meteorok helyett az északiak teremtették meg a Föld nevű bolygón az életnek nevezett bohózatot, azaz nem a csillagok és göncölök gyermekei vagyunk. Ilyképp a címet sem csesztem el, tehát ne vihogj nyájas, a teremtéstannal szembemenő, ilyképpen szükségtelenül túlművelt olvasó, nem a pánspermiáról szól a dolog alant. Ha így gondoltad, neked nem ebben az országban a helyed, közmunkához luxus ez a lehengerlő tudás.

Bár, ha jobban belegondolok, biztosan akadna olyan miközöttünk, aki jó néven venné, ha nyakatekert módon bebizonyítanám mindezt, ezt a dán eredetet. Az übermancsok most gyarapszanak épp, az árja vonal nem volna ellenükre, de ebbe végképp ne merüljünk bele teljesen.

geciViszont van annak valami utolérhetetlen, diszkrét bája, hogy amióta Simicska Lajos ráborította az országra a petri csészét, nap nem telik el a nemes váladék emlegetése nélkül, mármint, hogy ki a geci. Meg mekkora. De nem lehet szünet nélkül ilyen szellemi magasságokban élni, az ember leszédül a hirdető oszlopról, tehát ugorgyunk!

Mostanában sokkal tárgyiasultabb formában, a maga ragacsos valójában kell megragadnunk a dolgokat. Erre biztatott minket már maga házelnök úr is, hogy ne beszéljünk virágnyelven. Tessenek orrba-szájba toszni emberek, úgy bibliai módon, mert ezt kívánja a haza és a vak komondor is, meg nem utolsó sorban a KISZ. Pontosítok: IKSZ. Tehát nem a komcsik, hanem a keresztények. Tökmindegy, de még ez is mellékszál.

Miközben az ország így merült nyakig a folyadékba, még szerencsétlen genetikus professzorunk ondójával is baj támadt holtában. Mindenféle százmilliós követelésekről fecseg a bulvár, mert nem tudni, kinek a nedve, meg hogyan került a volt szerető hasába, kibogozhatatlan egy történet ez, de dolgoznak rajta.

rajzViszont beszünteti tevékenységét az ország legnagyobb spermabankja, és ez már valami. Ugyanis az Országos Tisztiorvosi Hivatal márciusban arról értesült, hogy Dániából genetikailag hibás donorspermiumok kerültek Magyarországra. Ekkor derült ki, hogy a Krio Intézet 2013 óta importálja a hímivarsejteket északról.

A hivatal vizsgálatot indított, majd feljelentést tett illegális szervkereskedelem miatt, mivel Magyarországon tilos a hímivarsejt-import. A nyomozást megszüntették, de az eljárás idején az intézet nem foglalkozhatott donorsperma-gyűjtéssel, és a meddőségi klinikák sem vehettek át külföldi hímivarsejteket. Emiatt korlátozottan tudtak mesterséges megtermékenyítést végezni, ezért több meddő pár is az ombudsmanhoz fordult.

Ez maga a vég, rá kell döbbennünk, hogy oda a keménytökű magyar mítosza. Persze nem lehet véletlen, ahol az ország egyik kirakat-bikája a heréit vasaltatja, ott minden előfordulhat, és ez lesz belőle. Importálni kell az anyagot, holott ma már – közkeletűen – kormányzó erőnknek nem csak az első embere, de az egész vezérkar, sőt a szavazóik is a nyúlós-nyákos massza kategóriájába tartoznak a többség vélekedése szerint.

De ormótlan fejükkel nem furakszanak, farkukkal nem csapkodnak élénken. A máséval verdesik a csalánt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!