Valamennyi bejegyzés

Minden hazug, mindent szabad

CBA körlevél a dolgozókhoz: Csak összefogva tudunk gátat szabni a posztkommunista, liberális gazemberek mesterkedéseinek.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Két meccs

Grund nincs, labda nincs, foci végképp, stadionok épülnek mauzóleumok vagy piramisok helyett.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Boys don’t cry

Okkal kell feltételeznünk, hogy valóban hiszi is azt, ami a száján kijön. Akkor viszont tényleg nagy a baj.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Kimehecc

A saját szájával mondta, azzal, amellyel az akarat mindenhatóságáról is hablatyolt, amely – ugye – OV kedvenc szófordulata is volt hajdanán.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Tébolyda

Ma Petra napja van, éppen ezért nagy-nagy szeretettel üdvözöljük az üdvözítőben e nevet szerzett honfibús-társnőinket.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Hála Istennek – mondanám

A nyerészkedés ideje lejárt, jelentette ki Orbán Viktor Kötcsén.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A nevezetes levél

Már ez is valami, majdhogynem siker, és akkor maradjunk is ennyiben.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Most lett vége

Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A hegedős

Esküszöm, nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Magyar vircsaft

„Megéltük, hogy egy magyarországi náci párt vezetője paramilitáris csapatokkal körülvéve háborúra uszít bennünket a saját országunkban”

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum