Tébolyda

Ma Petra napja van, éppen ezért nagy-nagy szeretettel üdvözöljük az üdvözítőben e nevet szerzett honfibús-társnőinket. Sok gratula a hűvös napon, nem akármi ilyentájt ünnepelni, ilyen vészterhes időkben, amikor szerte a világban, de legfőképp kies honunkban az ember gyereke – aki Te is vagy drága Petra – hülyeségek közepette vagy kénytelen mondjuk koktélt szopogatni. Nehéz ez így, de megvalósítható azért, csak egy dologra kell ügyelni, nem gondolni a világ ostobaságára, és meglásd, megy minden a maga jól kitaposott útján. Talán még normális is lehetsz, csak fordulj magadba, és ne figyelj, és legfőképp ne érzékeld a világot, amelybe kénytelen voltál beléje születni, hidd el, erről a szüleid sem tehetnek. Igazán. Meditacio-az-uressegtol-valo-felelem-eloszlatasara Jó reggelt a szép napon, amelynek kivonatát adom röviden, hogy az ünnepet azért annyira meg ne zavarjam. Amúgy jó mulatást kíván névleges keresztapád, aki soha nem volt, mint ahogyan az a zavarda sem, amely körülölel.
Ledöntötték a vezér szobrát, erről többféle vélemény is született. Amúgy szobor nem is volt, játszásiból kreáltak egyet jótét lelkek, így akarván kifejezni nemtetszésüket a nemtetsző rendszer ellen. Lett is hejehuja-haddelhad, az önmaga paródiájába hulladozó ellenzék is bírálta és siratta önmagát, hogy ezt ne. Pedig de igen. Jobb idejekorán az ilyesmit megcselekedni, minthogy amúgy hivatalosan jóváhagyva, ami után lőnek is bizony, mert erre is volt már példa a humanus (homo) idején. De ne hidd, kedves Petra, hogy a világ ok nélkül való, mert miközben a papírmasé szobor dőlt, a kedves vezető sérülést szenvedett kedvenc kulturális sportját űzve, amelyet labdarúgásnak hívnak. És most azon mosolygok – nem jókedvemben -, hogy a képek alapján éppen úgy néz ki, mint az anyám, aki két hete szenvedett combnyaktörést, és ezt nem a kárörvendés tuszkolja ki belőlem, csak tény. Mint Micimackónál is, tudod. Mert szereti a mézet. (No mindegy.) Mindeközben Baján megismétlik a választást, mert a Fidesz-KDNP képződmény csalt. Nem nagy dolog, volt már ilyen kékcédula, lesz is még, ez hóttziher. Így miközben a neved napja van kedves Petra, látod, a dolgok folynak, az USA bedőlni készül, szerte a világon lövik meg robbantják egymást az emberek per hecc, itt, az utcámban meg hanyatt esett egy hajléktalan reggel hatkor, miközben a szemetest kutatta nagy erővel.

Nem tudtam mindent elmesélni, mert az lehetetlen is volna, de nem is ez volt a kifejezett elképzelésem. Csak boldog névnapot óhajtottam kívánni kedves Petra, minden jót, csókollak:

Rezeda Kázmér

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum