Boys don’t cry

Baján nyert a Fidesz. Megint. Megdöbbentem, mert most végleg kiderült, hogy ezzel az országgal valóban mindent meg lehet csinálni. Ezt is épp úgy és akkor, amikor jóravaló ember már csak a felvezetés miatt is máshová tette volna azt a kurva ikszet, de nem. Orbánra tette, a lelke rajta. A lelkük rajta. Az előzményekről: a Kubatov brigád munkába állt a városban, és járta az utcákat hangosbeszélővel, és ilyen szövegekkel harsogták tele az utcát: : Ne hagyja, hogy átverjék és üldözzék! Ne féljenek Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy embereitől! Ne higgyen a gyűlöletet keltő Teket Melindának és társainak! A Fidesz megvédi Önt! Megvédte önt.
Bajnai Gordon
Hát, sikerült, kedves bajaiak, akik néhány szál tűzifa okán és miatt odaadtátok a lelketeket. Nincs ezzel semmi baj a nagy bajon kívül. Voksot adni vélt életért, ez volt, ez történt most épp. Ezen a szinten járunk a szakadék fölött drótkötélen egyensúlyozva, amikor prime ministerünk még mindig tudja fokozni a marhaságokat, amelyeket sehogyan sem tud kiverni a fejéből, s mivel, mint tudjuk, ő sohasem hazudik, okkal kell feltételeznünk, hogy valóban hiszi is azt, ami a száján kijön. Akkor viszont tényleg nagy a baj. Vele is, nekünk meg főképp. Inkább futballozunk kicsinyt, hiszen, mint tudvalévő, a mi minicézárunk ebbe bolondult bele ifjúkorában, és ez a mániája tartós.foci_orban_viktor Máig elvan vele, még kicsi stadiont, meg picinyke vasutat is rendelt már az ő szerelméhez, magához. Hosszú nász lesz ez, de hagyjuk, ennél lényegesebb tán, hogy mit tervel ez az ember mivelünk, akik épp mi voltunk hajdan vele együtt, aztán szétfutottak a síneink. Akárha rossz helyre vinnének. Mostan bajunk volna túlságos is, de mégsem ez a lényeg. O.V. futballozik. Orbán Viktor miniszterelnök az Indexnek azt mondta, hogy agyrázkódással ért fel számára a magyar labdarúgó-válogatott Hollandiában elszenvedett történelmi, 8-1-es veresége a pénteki világbajnoki selejtezőn. A portál kérdésére a kormányfő hozzátette, hogy még nem heverte ki a kudarcot. Orbán Viktor azt is elmondta a portálnak, hogy – szokásával ellentétben – azért nem volt ott a meccsen, mert pénteken egész nap a Kereszténydemokrata Internacionálé vezetőségével tárgyalt Budapesten. A magyar csapat a 8-1-es fiaskóval beállította története legsúlyosabb különbségű vereségét, 1908-ban Angliától, 1941-ben pedig Németországtól kapott ki 7-0-ra. A találkozó után Egervári Sándor szövetségi kapitány lemondott posztjáról.

Mehetnének együtt is tán. A jóisten segedelmével. Tényleg, nyugiba, semmi vaker.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!