Minden hazug, mindent szabad

Ha valakinek a legcsekélyebb kétsége is lett volna afelől, mi folyik ebben az országban – listázás, burkolatlan nyomásgyakorlás –, újabb példa nyomán bizonyosodhat meg arról, hogy nem árt félnie. Ha nem is a legfőbb hatalom – bár az sem aprómiska –, de legfőképpen a csatlósok, csókosok, vagy éppen csak sima agyhalottak mindent megtesznek, hogy ezt az alattvalók fejébe verjék. Mint a színmagyar CBA, illetve annak vezérei, akik a multikat érintő sarcból értelemszerűen nem kaptak, mert egyenlőbbek, és ezt a gesztust azért illik meghálálni, amit ők a következőképpen abszolváltak:
Kereskedelem - CBA “Tisztelt kollégáink! Október 23-án az 56-os forradalom hőseire és mártírjaira emlékezünk. Mindezen ünnep ugyanakkor jó alkalmat teremt arra is, hogy nemzeti kormányunk iránt érzett szimpátiánkat is kifejezzük. Fontos a megerősítés, az összetartás, hiszen csak összefogva tudunk gátat szabni és kategorikusan elutasítani a posztkommunista, liberális gazemberek mesterkedéseit, akik lépten nyomon elárulják hazánkat, külföldi multi érdekeket szolgálnak ki, mindezt úgy, hogy a magyar emberek boldogulását, fejlődését beáldozzák. Akik hazánk további megerősödését, a szisztematikus és kiegyensúlyozott fejlődést tartják fontosnak, mindazoktól kérjük, hogy jöjjenek el, és együtt vegyünk részt a Békemeneten, majd hallgassuk meg Miniszterelnökünk ünnepi beszédét. Fontos, hogy mi mindgyájan, a nemzeti érzelmű igaz hazafiak támogassuk a legnagyobb formátumú magyar politikusunkat, nemzetünk miniszterelnökét, Orbán Viktort. Megkérjük a tisztelt boltvezetőket, hogy az áruházi személyzet valamennyi tagját legyenek kedvesek informálni a levélről és a benne szereplő fontos tartalomról. Tisztelettel: Baldauf László és Lázár Vilmos”

Íme, zemberek, az ötvenes évek szűk levegője, a különbség röpke hatvan év. Minden, ami azóta történt egy tollvonással megy a levesbe, és rá kell ébrednünk, hogy ebben az országban az idő nem előre megy, sokkal inkább körben forog. A színpad kezd ugyanolyanná válni, mint akkoriban, a szereplők lecserélődtek, arcuk más ugyan, de köntösük ugyanaz. Míg akkor Rákosi elvtárs-, pajtásért kellett föltétel és gondolkodás nélkül rajongani, ma Viktor a kötelező imádat tárgya. Ütemesen még nem kell tapsolni, még fekete autó sincs, még csak a munkahelyét, a megélhetését veszítheti, aki nem áll be a sorba. A megfélemlítés beszövi az országot, betörve a közalkalmazottak népes tábora, igában a pedagógusok, a rendőrök, etc. Az országgyűlés bohózat egy nap alatt kitalált és megszavazott törvényekkel, és már a látszatra sem ügyelnek. Az oktatás legyűrve, hogy szorgos katonákat neveljen, de például Csepelen új szintre emelkedett ez is. Ott már a szülőket is listázzák.
00013860 Németh Szilárd, Csepel fideszes polgármestere és országgyűlési képviselője a helyi kisiskolások hivatalos üzenő füzetén keresztül szólította fel a szülőket, hogy vegyenek részt az önkormányzat úgynevezett Csepeli Konzultációjában. A kérdőívek legfőbb célja az adatgyűjtés, a Fidesznél lévő politikai feketelisták frissítése. Az üzenő füzetekbe ragasztott, külön a szülőknek írt felszólítás mellett a csepeli iskolák folyosóin helyet kaptak a párt kommunikációs akciójának gyűjtődobozai is. A november 17-ig tervezett akció – szakértői becslések szerint – mintegy 8-10 milliónyi közpénzt emésztett fel.
kezcsok Okádék. Ha Viktor ismerné Nietzsche-ét, akkor a félőrült mestertől pirospontot kapna az üzenőfüzetébe. Az elboruló zseni írta: „Isten meghalt. Minden hazug, mindent szabad.” Ott és akkor mindez a klérustól való szabadulást szimbolizálta, ma egy új, Fidesz nevű egyház születését jelenti, amelynek pápáját Orbánnak hívják. Gondolkodni nem kell, hinni kell benne, menetelni, imádkozni érte. A sorból kilógók minimum hazaárulók, lassan rakják a máglyákat is, Szűz Mária alászáll, O. V. a mennyekbe emelkedik, mi pedig itt maradunk a szarban és mocsokban.

Ez a magyar ugar narancsligettel övezve.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!