Valamennyi bejegyzés

Mága, a gyógyító

Hétfőn, a parlamentben a momentumos Bedő Dávid állítást fogalmazott a mimagyarok örökös miniszterelnökének (született: Orbán Viktor), miszerint: „Miközben kárpátaljai magyarok esnek el a fronton, ön azzal az emberrel parolázik Kínában, aki felelős a halálukért. Rég nem látott árulás ez”. És láss csodát, őfőméltósága nem azt válaszolta a valóságot a képibe

Read More…

Posted in Egyéb

Jaj, szegény László

A forradalom fölfalja saját gyermekeit – mondta annak idején Saint-Just, miközben Franciaországban fröcsögött a vér, és hullottak a fejek. Ehhez képest, bár az alaphelyzet voltaképp ugyanaz, L. Simon László olcsón megúszta. Őt csak kirúgták a Nemzeti Múzeum főigazgatói székéből. Magától Csák minisztertől kapta meg az útilaput, és az a sajátos

Read More…

Posted in Egyéb

Mi fáj egy magyar anyának?

Miután uszkve két hétig a déli féltekén süttette a hasát Novák Sándorpalota, hazafelé beugrott Izraelbe csodát tenni. Illetve e híján inkább csodáskodni, és pufogtatni teljesen értelmetlen frázisokat, mint, hogy mindent megtesz (ő, N. K.) a túszok kiszabadításáért, de nem láttunk benne ekkor sem egy Rambót. Különösen annak fényében, hogy épp

Read More…

Posted in Egyéb

A rock ’n’ roll az nem egy tánc

Amikor Dúró Dóra a butaság eposzi bátorságával elérte Csák miniszternél, hogy a Nemzeti Múzeumban elhelyezett World Press Photo 2023 kiállítást tizennyolc év alattiak ne látogathassák, azonmód kellett volna pofára esnie, mert a múzeum előtt elkezdtek nőni a sorok. Ugyanaz volt a reakció, mint amikor ledarálta a Meseország Mindenkié könyvet. Akkor

Read More…

Posted in Egyéb

Hollik, és a minimálbér feltételes módja

Hollik István a Fidesz kommunikációs igazgatója. Az alábbiakat ennek fényében tessenek értékelni, mintegy objektíven. Tegyék félre ennek érdekében Hollik elvtárssal kapcsolatos érzéseiket, legyenek azok akár pozitívak és rajongóan elfogadók, esetleg megvetésre, kiröhögésre hajlók. A tudomány nem tűri a lelket, csakis a tiszta észt, s ha így nézzük, Holliktól függetlenül tárul

Read More…

Posted in Egyéb

Fideszshow

Nem tudjuk, mert nem kaptunk választ rá, hogy Kocsis Máténé visszafizeti-e azt a pénzt, amit jogtalanul vett fel, mert semmit sem csinált a Dél-budai Centrumkórház projektcégében. Amikor először lett firtatva az itt kapott fizetsége, akkor a Fidesz azzal védekezett, hogy kevesebbet keres a cégben, mint az átlagfizetés (kérdés, kinek az

Read More…

Posted in Egyéb

Az út széle

Nem tudom, meglepődtünk-e, vagy csak egy egészen kicsit csodálkoztunk, amikor a Momentum elnöke a Karmelita körül sompolygott (vö.: szőrehullató róka), de a közelébe sem bírt jutni a kordonok miatt. Ezekre – mármint a kordonokra – nagy és feltűnő tábla volt kirakva erőteljes intéssel, amely két feltételt határozott meg Orbán belső

Read More…

Posted in Egyéb

Halottak napja

Nem volt jó napja a halottaknak tegnap, mert a Fidesz szerint „politikai hisztériakeltés” folyik általuk és a nevükben. Az országgyűlés népjóléti bizottságában egy tájékoztatót hívtak össze, ahol a belügynek – amely minisztérium alá az egészségügy is tartozik, és ez nagyon sok mindent elmond – be kellett volna számolnia „a kórházak

Read More…

Posted in Egyéb

Patkány vs. lila majom

„Te napraforgó patkány” – ilyen keresetlen szavakkal illette a mi Curtisünk a szintén belőlünk sarjadzó Győzikét, ami az utóbbinak már sok volt. Feljelentést tesz, mondta. Sőt, személyesen fog elmenni a rendőrsége – tette hozzá, mintha attól nagyobb nyomatéka volna a dolognak. Komolyabban vagy súlyosabban lehetne vehető. Nem tudom, hogyan kell

Read More…

Posted in Egyéb

A fűrészlábú szöcske esete a kereszténységgel

A Nagy-Szénás hegy ormára valakik engedély nélkül odasuvasztottak egy keresztet még régebben. Mindennapos eset kies hazánkban, hogy itt-ott, a legváratlanabb helyeken és időkben keresztek jelennek meg akárha bolondgomba, hirdetve ha nem is Isten, de Orbán dicsőségét leginkább. De ebben a tragédiában most ne merüljünk el. Ahogyan abba se gondoljunk bele

Read More…

Posted in Egyéb

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum